Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára:
2452 legelismertebb szaktekintély ebben az országban. Gedai p rofesszor úr most kérte a bizottság elnöki pozíciójából való elbocsátását, minthogy idős és már nagyon régóta nyugdíjban van, nem tudja tovább ellátni a feladatot. Az ő helyére a miniszter úrnak egyébként Zsidi Paulát, a Budapesti Történeti Múzeum kiváló r égészét javasoltam, aki az egyik legelismertebb szaktekintély ebben az országban. Kiss képviselő urat meg tudnám nyugtatni, ha itt lenne, hogy az a szakmai tanácsadó testület, amit ő igényelt, az létező testület. A 30 napos időkorlátot Kiss képviselő úr is felvetette, erre már nem térek ki újra. A következő felvetés, hogy a központosított rendszerben elveszik a szakmai szempont. Úgy látszik, hogy a szocialista frakción belül nem volt egyeztetés, mert Hiller képviselő úr, aki ugye, nem hallgatta meg Kiss kép viselő urat, hanem csak később jött, és elmondta a maga mondanivalóját, meg arról beszélt, hogy még inkább központosítani kéne, sőt visszasírta az egykori KÖSZt, az általa létrehozott KÖSZt, és azt mondta, ha nem központosítunk ennél jobban, akkor példáu l a Déli Áramlatnak a régészeti munkáit nem lehet majd megfelelően végrehajtani. Most akkor melyik a hivatalos szocialista álláspont: a volt miniszternek a véleménye, hogy még inkább központosítani kéne, vagy a vezérszónok Kiss képviselő úr véleménye, aki nyilvánvalóan nem szakmabeli, és a szakmai irányításban sem vett sosem részt? Akkor ezek szerint túlzottan központosítunk. Úgyhogy itt némi zavar van, jó lenne, ha a szocialisták a maguk soraiban tisztáznák a félreértéseket. Hegedűs Lorántné képviselő assz onynak újfent megköszönöm a felkészültségét. Ugyan soksok kérdésben nem értünk egyet, és láthatólag vannak olyan részelemei a jogszabálynak, amit szerintem a képviselő asszony rosszul értelmez, és vannak olyan részelemei a jogszabálynak, amelyeket a rende letek fognak kibontani, de összességében azt gondolom, hogy nagyon hasznos volt a képviselő asszony aktivitása. Ugyanakkor a képviselő asszony is szólt arról, hogy aggályos az, hogy bizonyos részelemeket, így például az akkreditációt rendeletekben tisztázz uk. Nagyon fontosnak tartom azt, képviselő asszony, hogy ne kössük meg a kezünket azzal, hogy minden egyes részelemet majd törvénymódosítással kelljen korrigálnunk. Én mindig elmondom: nem hiba az, ha egy kormány a tapasztalatok ismeretében vagy a tapaszta latok begyűjtése után korrigál. Az akkreditáció egy új rendszer lesz, nem szabad az akkreditáció részelemeit a legmagasabb szintű jogszabályban rögzíteni, erre vannak a kormányrendeletek. De megnyugtatom a képviselő asszonyt, a szakmai egyeztetések során a z akkreditáció feltételeit is végigbeszéltük, hogy kik lehetnek az akkreditált múzeumok. Egyébként itt alapvetően nem az a kérdés, hogy kik lehetnek, hanem az lesz, hogy mely múzeumok nem fognak tudni megfelelni ezeknek a feltételeknek, hiszen mondjuk, van olyan múzeum, tisztelt képviselő asszony, ahol egyetlenegy foglalkoztatott régész sincsen. Nyilvánvalóan egy olyan múzeum, amelyiknek nincsen saját régésze, nem akar majd régészeti feltáró munkát végezni, vagy ha esetlegesen ilyen ambíciói is lennének, ne m fog tudni megfelelni az akkreditációs feltételeknek. Ezek a feltételek tiszták, korrektek, a szakma által is már részben fő vonalaiban ismertek, és ezeket a szempontokat én az expozémban el is mondtam, képviselő asszony, hogy mik lesznek a szempontjai az akkreditációnak. A múzeumi gazdasági társasági kérdésről beszéltünk. Kölcsönzés: szóba hozta a képviselő asszony a műtárgykölcsönzést. (12.10) Minthogy a kulturális örökségvédelemről szóló törvény nagyon sok más területet is érint - én az expozémban két n agy területre fókuszáltam: a régészetre és a műemlékké nyilvánításra, a műemléki védettségi területre , ilyen apró módosításokra nem tértem ki, de nagyon fontos ez a módosítás, és ez szerintem a jogbiztonságot és a műtárgyak védelmét szolgáló pontosítás. Nézzünk egy életszerű példát! Egy vidéki nagy múzeum kölcsönkér valamit a Szépművészeti Múzeumtól egy időszaki kiállításra, akkor ezt minden gond nélkül megtehesse, a miniszter hozzájárul, vigye a műtárgyat, állítsa ki, mutassa be. Ennek ékes példája most a Seusokincsek
