Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
2448 amelyek lehetővé teszik azt, hogy ha valahol olyan dologba fut bele például egy mélyépítést végző vállalkozás, hogy azt fontos régészekkel megvizsgáltatni és megállapítani azt, hogy most feltárásra érdemese ez a műemlék jellegű építmény vagy sem, akkor adott esetben, ha úgy döntenek, hogy igen, akkor a következő szakaszra azért lehet könnyebben átmenni, mert mérnökórában, folyóméterben, köbméterben gondolkodnak a döntéshozók. Megjegyzem egyébként, hogy ezért nem lehetséges a rendszeres felülárazása és t úlárazása menet közben egy már adott elnyert közbeszerzésnek NyugatEurópában, mert egész egyszerűen egzakt módon mérik a teljesítményt. Magyarországon is van egyébként ezzel foglalkozó szakmai szervezet, Projektmenedzsment Szövetségnek hívják, akik kibont ják rendszeresen ezeket a munkafolyamatokat, hangsúlyozzák ennek a munkamódszernek a szükségességét. Magyarországon sajnos nem nyertünk teret ilyen szempontból. Ami itt problémát okoz, amit államtitkár úr például példaként említ, hogy óradíjért dolgoznak a régészek, és adott esetben a régész abban érdekelt, hogy minél tovább zajlódjon a feltárás, hiszen adott esetben így kapja a fizetését. Tessék mondani, a régészt ki fizeti, ki az, aki a szakmai irányítást gyakorolja fölötte. Hát a kormány gyakorlatilag a különböző hivatalain keresztül (L. Simon László: Dehogyis!) , az állami, a költségvetési forrásokból gazdálkodó hivatalokon keresztül, és gyakorlatilag önök nem tudnak meglehetősen rövid pórázt alkalmazni ezek szerint ebben a kérdésben. Nyilvánvalóan az önö k dolga lenne ezt a kérdést megoldani. (L. Simon László: Most oldjuk meg!) Érdekes volt számomra az, amit Nyitrai képviselő úr az egri vár feltárásával, illetve az egri vár rekonstrukciójával kapcsolatban megemlített. Én magam egyébként tavaly tettem látog atást Egerben. Rendkívül elszomorító volt számomra más műemlékek, elsősorban nyugateurópai műemlékek ismeretében, amit ott láttam. Nagyon sokszor a szocreál lenyomatával találkoztam a váron belül, nagyon sokszor műanyag sátrakkal találkoztam, amelyek mélt atlanok voltak az egri várhoz, illetve az a környezet, ami körülvette a várat, vagy akár gondolhatok Eger sétálóutcájára is, gyakorlatilag lepusztult volt, és egész egyszerűen méltatlan ahhoz, amit egyébként ott örökségként meg kellene őrizni. Azt is fonto snak tartom elmondani, ha már államtitkár úr itt ül, és lehetőségünk van arra, hogy szakmai vitát folytassunk vele, hogy a kormány nagyon sok mindennel nem foglalkozott a műemlékvédelem és a műemlékek értékeinek megőrzése kapcsán. Például arra gondolok, go ndoljunk csak, mondjuk, egy másik várra, a budai Várra. A főváros és az ország egyik legértékesebb építési telke jelenleg a Clark Ádám téren áll, egy abszolút műemléki környezetben. (Dr. Schiffer András közbeszól.) A Várhoz fölfelé vezető úton például egy Noah Steinberg nevű ingatlanbefektető vásárolta meg ezt a műemlék telket, és szeretne erre építeni egy olyan irodaházat, ami a legkevésbé sem felel meg küllemében, beltartalmában azoknak a kívánalmaknak, amit egy ilyen környezet megérdemelne. Itt hangsúlyo zni szeretném mindenféle félreértés elkerülése végett, hogy nem Noah Steinberg személye meg származása - ne adj’ isten, mielőtt valaki továbbfantáziálna - motiválja ezeket a sorokat, hanem az, hogy meg szeretnénk őrizni ezeket a műemléki környezeteket olya nnak, amilyennek a kormány nem szeretné a jelek szerint, hiszen nem gondoskodik az építészeti előírásokban arról, hogy valóban úgy valósuljon meg ez a munka, mint ahogy meg kellene hogy valósuljon. (L. Simon László: Nem is értem, hogy miről beszélsz!) Nagy on fontosnak tartom azt is elmondani, hogy volt arra példa egyébként, hogy maga a beruházó döntött úgy, hogy az általa végzett beruházás értékét emeli, ha gondoskodik ezeknek az értékeknek a védelméről, azonban a mélyépítési munkáknál az, aki kivitelezi az adott útszakaszt, és adott esetben műemlékekbe botlik, és a feltárás során kiderül az, hogy van ott olyan érték, amit meg kellene őrizni az utókornak, ő nem abban érdekelt, hanem abban, hogy minél előbb eltúrja ezt a műemléket, hogy folyamatosan haladhass on a munka. Most sajnos teljesen egyértelmű, államtitkár úr, hogy a kormány ezen magántőkéből működő társaságok oldalára állt, a kultúrával és az értékek megőrzésével szemben.
