Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
2434 beruházás lehetőségeit, ez általában igaz; egy olyan kivételes nagyberuházás esetén, mint a Déli Áramlat, nem látom ezt garantáltnak. Azt kívánom tehát szakmai vitára bocsátani itt az Országgyűlés előtt, hogy a törvény adjon arra módot, hogy miközben nem kétséges, hogy a beruházó a beruházás sebességét meghatározott, szerződésben rögzített módon teszi, amennyiben erre mód van - minthogy a terület, a megyék, sőt a megyéken belül is ismert az a rész, az a sáv, ahol ez az áramlat , ez a gázvezeték húzódni fog , előzetes feltárásra legyen mód. Nem látom biztosítva, hogy amikor a kivitelezés megkezdődik, akkor a rendelkezésre álló idő és a törvény által biztosított módozat elégséges ahhoz, hogy ilyen hosszú, az országunk ilyen hossz ú területét érintő sávban - harmadszor említem, több mint 220 kilométeren - ez az idő elégséges. Attól tartok, hogy a törvény - a törvényhozó szándékát pozitívan értékelve is - nem elégséges ahhoz, hogy amikor elkezdi az orosz beruházó cég a vezetéket a fö ldbe helyezni és ott a megfelelő munkálatokat elvégezni, akkor kellő szakmai erő és idő áll rendelkezésre a magyar régészet számára ezen igen jelentős mennyiségű régészeti lelőhely megfelelő feltárására és konzerválásra. A földrajzi, történelmi adottságok folytán - mégiscsak több folyót, több folyómedret érintő, hét megyét átszelő nagyberuházásról van szó , ha általánosságban egy törvényben nem is írható le, de kell hogy módot adjon arra a jogszabály, hogy ilyen esetben bizony még az előzetes feltárás előt ti szakmai beavatkozás is megtörténjen, hiszen szinte biztos, hogy a legkülönbözőbb történelmi korokból - az ókortól a honfoglalás időszakán át a későbbi korokig - ott a magyar múltat és a magyar történelmet nagyon fontos, akár meghatározó módon befolyásol ó régészeti lelőhelyek találhatók. (10.50) Mivel nem egy statikus helyen, hanem folyamatában kell látni ezt a beruházást, attól tartok, hogy az a fajta bürokratikus könnyítés, amelyet a törvény tartalmaz, ez esetben nem elégséges. Szeretnék pontosan fogalm azni: nem az ellen vagyok, ami a törvényben van, mert normál esetben, azt gondolom, hogy megfelelő irányú és helyes lépés, de nem lesz elégséges ahhoz, amilyen beruházás itt megvalósul - amennyiben, és tegyük föl, hogy ez megvalósul ; mondom, a mi örökség védelmi törvényünk témája értelemszerűen nem a gazdasági jelentőségre vagy a gazdasági szerepre kell hogy vonatkozzon, de az a fajta érintettség, ami a régészetre vonatkozik, ez különösképpen fontos. Nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni magyar állampolgá rként, hogy azt lássam, hogy a beruházói szándék és annak a megvalósítása minden tekintetben úgy írja felül a történelmi, régészeti, örökségvédelmi kérdéseket, hogy akkor, a megvalósulás folyamatában érv már nincs. Hogy prózai módon fogalmazzak, attól tart ok, hogy úgy fogják keresztülszántani esetleg felbukkanó Árpádházi temetőinket, az avar régészeti emlékeket és DélnyugatMagyarországon a római kori emlékeket, hogy ennek megakadályozására sem a kormánynak, sem az örökségvédelmi hivataloknak, a Minisztere lnökségnek és háttérintézménynek nem lesz módja. A törvényben ennek megakadályozására garanciát nem látok, ezért szorgalmazom, hogy ilyen legyen. Még egyszer összefoglalva: látom azokat a lépéseket és gondolatokat a törvényben megfogalmazva, amelyek pozití vak, amelyek például az örökségvédelem és a régészet tekintetében egy, fogalmazzunk így, átlagos projekt esetében még alkalmazhatók is; olyan nagy beruházás és olyan jellegű beruházás esetén, ami inkább egyedinek mondható, az előbb említett örökségvédelmi garanciákat nem látom. Azt én is megerősítem, hogy a társadalmi egyeztetés, a szakmai egyeztetés megtörtént. Ilyet ellenzékitől ritkán lehet hallani, de ha egyszer megtörtént, akkor éppen a vita szakmai komolyságára tekintettel ezt érdemes kimondani. Szakm ai egység, teljes egység nincsen, ilyen egyébként az én ismereteim szerint az elmúlt évtizedekben sohasem volt, és minthogy nagyon különböző gondolkodású emberekből áll éppúgy a politikai döntéshozatal, mint a szakmai véleményalkotás, ezen különösképpen cs odálkozni nem lehet. Arra a kérdésre azonban, amelyre konkrétan kitértem, akár a parlamenti vita során, akár a módosítás során meghatározóan fontosnak tartom, hogy a törvényalkotó és aztán az Országgyűlés
