Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):
2398 bánásmód. Áldozatai lettek az embertelen szovjet kommunista rendszernek, ahogyan a Szovjetunió közel 30 millió polgára is, akiket szintén ez a rendszer ítélt halálra. A málenkij robot áldozatai csak egy részét tették ki a deportált magyar polgári lakossá gnak. A másik, kisebb rész a politikai elítéltek soraiból került ki. Az ő sorsuk még rosszabb volt. KeletSzibériába vitték őket, ahol még reménytelenebb körülmények között sokkal több évet kellett eltölteniük. Száműzetésük helye oly távoli volt, s bünteté sük oly hosszúnak ígérkezett, hogy alig akadt közöttük, aki valóban hitte, hogy egyszer még visszakerül hazájába. E politikai elítéltek között az életben maradottak száma még kisebb volt, mint a málenkij robot áldozatainak esetében. (8.00) A gulágot megjár t Rózsás János a következő módon írta le a politikai elítéltek visszatérését és hazai fogadtatását: „1953. november 25én délelőtt történt az átadásátvétel még a szovjet oldalon, Csap állomáson. Minden huzavona nélkül átolvastak minket név szerint a vagon okból a magyar nyomtávú síneken várakozó személykocsikba. Délben indult a szerelvény, a fegyvertelen kísérő orosz katonák leugráltak, és sapkájukkal integettek, szerencsés utat kívánva. A Tisza akkor még ideiglenes hídján óvatosan gördült át a vonatszerelv ény. Megható percek következtek. A Himnuszt énekeltük, és elhatároztuk, hogy ha bárhol leszállásra szólítanak fel bennünket, megcsókoljuk a drága magyar földet.” Életükben sajnos nemegyszer a hazatérés hatalmas örömét hamarosan a szovjet időszak szenvedése it is felülmúló hazai megpróbáltatások, az államvédelmisek börtönei, internálások, a rendőri felügyelet állandó zaklatásai követték. E nap emléket állít mindazon honfitársunknak, akik életüket adták a hazáért, magyarságukért, politikai, vallási meggyőződés ükért vagy éppen származásukért. Emléket állít mindazoknak, akik a Szovjetunióba hurcolva, emberi és polgári jogaiktól megfosztva, idegen földön, hazájuktól több ezer kilométerre, embertelen, megalázó körülmények között fogságot szenvedve végeztek kényszer munkát. Kérem önöket, hogy egyperces néma felállással, kegyelettel emlékezzünk az áldozatokra. (A teremben levők néma felállással emlékeznek az áldozatokra.) Köszönöm szépen. Napirenden kívüli felszólalók: Tisz telt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Simicskó István képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából: „Hármas célrendszer a sport területén” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN ( KDNP ): Kös zönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kereszténydemokrata képviselőként valljuk, hogy társadalmunk alappillére a család, amelynek megerősítésére törekednünk kell. Ezt a célt nem csupán kizárólagosan közvetett, illetve közvetlen any agi támogatás formájában tudjuk megtenni, hanem olyan módon is, hogy a sport eszközrendszerét erősítjük. A sport varázserővel bír és egyben nevelési eszköz is. Hozzájárul a személyiségjegyek pozitív változásához, tehát fejleszti gyermekeink önismereti képe sségét, és a közösségi értékeket is magában hordozza. A sport egyedüli erőforrás, hiszen képes erősíteni a nemzeti identitást, összehozni különböző világnézetű és gondolkodású embereket. Elég, ha csak a közelmúlt sportvilágeseményeinek magyar sikereit vess zük számba. Egy emberként örül az ország, ha magyar sportsikereket lát a világban. Én a matematikából egy fontos műveletet megtanultam, azt hiszem, mindannyian emlékszünk arra, ez pedig a közös nevezőre hozatal. Sokan nem emlékszünk már a logaritmusra vagy a deriválás rejtelmeire, de egyre mindenképpen emlékszünk, ez pedig a közös nevezőre való hozatal. A sport
