Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 24. hétfő (31. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, valamint egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
2387 az e ddigi rendszert meg szeretnék változtatni, alapvetően olyan információkhoz hozzáférjenek, amelyek a jelenlegi garnitúrának, az akkor húsz éve regnáló garnitúrának az érdekeit sértik. (20.30) Hogy mire gondolok itt? Például gondolok arra - és ezt Mirkóczki képviselőtársam is elmondta , hogy ha politikai célból használják a titkosszolgálatokat és titkosszolgálati eljárásokat, az semmiféle jóra nem vezet. Márpedig ezt a különböző kormányok, a mindenkori kormányok megtették politikai ellenfeleikkel szemben. És a 2009es törvény is ezt tette lehetővé, hiszen hogy ha egy minősített adat nyilvánosságra kerül, akkor csak a titokgazda feljelentésére fognak nyomozni a hatóságok. Mit jelent ez? Hogyha úgy kerül ki ez az adat, hogy a kormányzat vagy a kormányzathoz köt hető politikai köröknek érdeke, hogy kikerüljön, nem fog a titokgazda feljelentést tenni; ha viszont más tesz feljelentést, nem történik semmi. Tehát bármit nyilvánosságra lehet hozni, eljárás nem lesz. Ha viszont, mondjuk, valaki az ellenzékből vagy a saj tó részéről hozzájut ilyen adathoz, és szándékosan vagy nem kellő körültekintéssel ezt nyilvánosságra hozza, a legsúlyosabb büntetésnek nézhet elébe. És sorolhatnám, de nem szeretnék mélyebben belemenni, hogy a 2009es törvény mennyiben teremtette meg a ha sonló eljárások lehetőségét. És akkor jöttek a 2010es események. A Jobbik bekerült az Országgyűlésbe, és megtörtént az, hogy a Jobbik képviselőit nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthették úgy, hogy előtte akár csak az MSZMPnek később az úgymond demokrat ikus parlamentbe bekerülő képviselőinél soha ilyen aggály nem merült fel, tehát hazaárulók, a diktatúra működtetői mindig átmehettek ezen a vizsgálaton, de egyébként a jobbikosok esetében mondvacsinált indokokkal el lehetett azt érni, hogy nemzetbiztonsági kockázatot állapítsanak meg. Hogyha ez így van, akkor a rendszer nem jó, és politikai alapon működik, és ezzel valamit tenni kell, és egy objektív kritériumrendszert kell kialakítani. Sajnos azóta ez nem valósult meg. És most elmondanám, hogy ez a törvény miért nem fog javítani. Bár természetesen az Alkotmánybíróság által kifogásolt és kihúzott részekre egyfajta megoldást próbálnak találni a beterjesztők, de ez nyilvánvalóan abból a kényszerből táplálkozik, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a passzusokat meg semmisítette. Ugye ezek a passzusok, ahogy elhangzott, a kormánytól független jogorvoslat lehetősége volt, tehát ennek a megteremtését várja az Országgyűléstől az Alkotmánybíróság, illetőleg a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatosan is aggályokat fejtettek ki. És akkor nézzük meg, hogy mi az a rendszer, ami újra - mert azt kell mondjam, újra - működőképes lesz. A működőképességet inkább a jogi működésre mondanám. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága igaz, hogy majd újra elbírálhatja azokat a panaszoka t, amelyeket a miniszter elbírált, azonban a sértett továbbra is fenntartja, hogy jogorvoslatot ő nem talált. Tehát az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága, ahogy azt Mirkóczki képviselőtársam elmondta, egy politikai testület, nem várható el és nem tek intjük olyan független külső szervnek, amely, lévén, hogy többségben van a mindenkori kormánytöbbség ebben a bizottságban, valódi kontrollt tud gyakorolni. És nincs is meg a szakértelem ebben a bizottságban, úgy, ahogy, mondjuk, egy bíróságban meglenne a m egfelelő eljárásjogi és a megfelelő mérlegelési lehetőségeket és a megfelelő kapacitást is figyelembe véve, hiszen a bizottság nem tud belemélyedni ezekbe az ügybe. Ezt egyébként a jobbikos képviselők ügyében láthattuk is, gyakorlatilag formális döntések s zülettek, azt mondta a bizottság akkor, hogy ha valakiről az Alkotmányvédelmi Hivatal azt mondta, akkor az biztosan nemzetbiztonsági kockázat. Ha önök a jövőben is ezt a rendszert szeretnék visszahozni, akkor inkább ne tegyék, mert ilyen formális, álságos eljárásokra egyáltalán nincs szükség a törvényben, és az Alkotmánybíróság döntését sem elégíti ki, hogyha önök így próbálják ezt beemelni. Tehát a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez semmiképp nem mondható független eljárásnak. Az egyébként meg egészen cin ikus, hogy korábban, a 2013as módosításban még ezt is kivették, tehát még ezt a panaszlehetőséget sem szerették volna megadni. De ahogy elmondtam, és egyébként Mirkóczki képviselőtársam is utalt rá, a bírósági eljárás lenne az indokolt, még a bíróságok a legfüggetlenebb szervek, amelyek kellő szakértelemmel - akár speciális kijelölt bíróságok - ezt a
