Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 24. hétfő (31. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
2278 szülőföldje ugyan nem Magyaror szág volt, de ’56 őszén a szívük mégis együtt dobogott hazánkéval. Mi, magyarok is megtapasztalhattuk, hogy legyőzött hőseink, mártírjaink a rendszerváltás éveiben miként váltak győztessé, és rehabilitálásuk vagy éppen újratemetésük emelkedett lelkisége mi csoda változások katalizátorává vált. Éppen ezért kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. De nemcsak hazánk fiainak hősiességére kell emlékeznünk, hanem azoknak a külföldieknek az emlékezetét is meg kell őriznünk, akik a nagyhatalmi paktumok ellenére is f elvállalták a magyar ügy nemzetközi képviseletét. E nagyszerű emberek sorából is kiemelkedik a pontosan 55 évvel ezelőtt gyanús körülmények között elhunyt dán diplomata, Povl BangJensen, aki azért, hogy a magyar ügyet felkarolja, kész volt mindent kockára tenni. 1957 januárjában állították föl az 1956os magyar forradalmat és a megtorlásokat vizsgáló öt ország képviselőit tömörítő ENSZbizottságot. A bizottsági munka oroszlánrészét BangJensen másodtitkár vállalta magára. Az ötös bizottság titkos kihallgat áson fogadott 111 olyan személyt, aki a forradalomban részt vett, akik többsége a neve elhallgatását kérte, a Kádárrezsim bosszújától féltve itthon hagyott rokonaikat, hozzátartozóikat. A bizottság előzetes jelentése 1957 júniusában látott napvilágot, s a záltal, hogy egyértelműen megbélyegezte a Szovjetunió beavatkozását, hazánk lerohanását, a kommunista Kádárrendszer hatalomba helyezését, tulajdonképpen nagyon komoly nemzetközi bonyodalmat okozott. Az így kialakult helyzetet sokak szerint fel lehetett vo lna akkor arra használni, hogy elejét vegyék a további megtorlásoknak. Ezt a lehetőséget azonban az ENSZ akkori vezetése lényegében elszabotálta. Sőt, ahogy boldog emlékű Varga Laci bátyánk fogalmazott, feltehetőleg a Szovjetunió nemzetközi erősödésének kö vetkeztében Jensent a magyar tanúk neveinek átadására utasították. Ő az adott szavára hivatkozva ezt megtagadta, a forradalmárok listáját elégette, amiért az ötgyermekes dán diplomatát hivatalából felfüggesztették, majd kirúgták. Később egy menekülteket se gélyező szervezetben kapott átmenetileg munkát. 1959 novemberének egy hűvös reggelén is odaindult, de oda sohasem érkezett meg. Az ENSZ Közgyűlésén a magyar ügy tárgyalásának újabb fordulója éppen 1959. november 25én volt esedékes, és ezen a napon hajnalb an találták meg az egyébként balkezes BangJensent a New Yorki Alley Pond Parkban átlőtt jobb halántékkal. Tisztelt Képviselőtársaim! 1990ben Magyarországon a mártír dán diplomatát a magyar forradalom és szabadságharc dán hősének nyilvánították, 1991ben a Forradalomértemlékéremmel tüntették ki, 1992ben koppenhágai nyughelyén magyar emléktáblát avattak. Halálának 50. évfordulóján a Külügyminisztérium Bem téri épületének aulájában emlékszobrot állítottak, ő lett így ez idáig az egyetlen külföldi személy, akinek szobra a Külügyminisztériumban található. Tisztelettel arra kérem önöket, hogy emlékezzünk Povl BangJensenre és mindazokra az ismert vagy ismeretlen külföldiekre, akik az ’56os magyar ügyet magukénak vallották, a menekültjeinket befogadták és seg ítették, vagy éppen önzetlenül azért küzdöttek, hogy a világ megismerhesse az igazságot 1956ról, a magyar nép áldozatáról. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Válaszadásra Szijjártó Péter miniszter úré a szó. SZIJJÁ RTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönjük ezeket a megemlékező gondolatokat. Egyetértünk önnel, tisztelt alelnök úr, hogy a Povl BangJensenről való megemlékezés mindannyiunk köteless ége. A dán diplomata a szovjet megszállást és a forradalom leverését vizsgáló ENSZkülönbizottság titkáraként személyes kapcsolatba is került a túlélőkkel, illetve a túlélők családtagjaival, és ezek a találkozások meggyőzték őt arról, hogy ki kell állni az igazság oldalán, vagyis ki kell állnia Magyarország, a magyar emberek mellett. Mindenképpen meg kell említeni egy ilyen megemlékezésben - önnek tökéletesen igaza van, alelnök úr , hogy a diplomata nem volt hajlandó kiadni azoknak a magyar tanúságtevőknek a nevét,
