Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:
2249 hathatósan megjelenjen. Ez a munka gyakorlatilag most folyik, a struktúra alapjait rakjuk le, és azt gondolom, h ogy hamarosan érdemi eredményeket várhatunk az új rendszertől. Amit a ’90es évek elejének átalakulásairól mondott a képviselő úr, azzal többékevésbé egyet kell értenem, valóban, a nemzeti érdekérvényesítésünk az elmúlt 25 évben, azt gondolom, kimondható, hogy hagyott, hagy maga után kívánnivalót. Ezen mindenképpen - ugyan az a jelen költségvetésből is tükröződik - a Külgazdasági és Külügyminisztérium jelentősen megnövekedett eszközállománya biztosítja azt, hogy változtassunk. Képviselő úr biztos lehet abb an, hogy mindennap azzal megyünk be dolgozni a Külgazdasági és Külügyminisztériumba, hogy a nemzeti érdekeket előmozdítsuk mind gazdasági, mind, ha tetszik, klasszikus diplomáciai értelemben. A Külügyi Intézet ’97es megalapítása sem egy mai történet, enne k is idestova lassan 20 éve, azonban pont azon hiányosság miatt, hogy nem épült ki az elmúlt 25 évben egy olyan stabil elemzői, külpolitikai elemzői kapacitás Magyarországon, amelyik kormányokon átívelő jelleggel tudta volna ennek a specifikus szakterületn ek a szempontjait elemezni, megjeleníteni, ezen felismerésből fakadóan a Külgazdasági és Külügyi Intézet újjáépítése zajlik. Láthatja a képviselő úr, hogy több mint 154 millió forintot dedikál a 2015ös költségvetés ezen célra, tehát tudatában vagyunk enne k a hiányosságnak, és igyekszünk azt orvosolni. Ami a hatékonysághatékonytalanság kérdéskörét illeti, képviselő úr azt mondta, kritikaként fogalmazta meg azt, hogy ha nem látszik egy külügyminisztériumnak napi szinten a működése, az egy hátrányos vagy kár os jelenség. Én ezzel vitatkoznék, tehát egy külügyminisztérium számára sok szempontból erény, hogyha nincsen a napi politikai csatározások, a napi politikai kommunikáció középpontjában. Természetesen igyekszünk látványos eredményeket felmutatni, igyekszün k látványosan ott lenni a színen, de önmagában az a tény, hogy a magyar külpolitika nem képezi a napi kommunikáció, a napi politikai párbeszéd központi témáját, azt gondolom, azt mutatja, hogy rendben mennek a dolgok, ugyanis külpolitikai téren általában a turbulens helyzetek kommunikációja történik. (18.50) A külpolitika elsődleges feladata pedig az - talán ebben egyetértünk, tisztelt képviselő úr , hogy biztosítsa egy ország békés működésének külföldi körülményeit. Ha ezek biztosí tva vannak, akkor nincsenek viharok, nincsenek is nagyon hírek. Azt gondolom tehát, hogy itt vita áll fenn köztünk. A nemzetpolitikai érdekérvényesítésünkre visszakanyarodva még egy szó erejéig, egy alapvető paradigmaváltást tettünk a minisztérium részéről e téren, amennyiben a nemzetpolitikai célkitűzések gazdasági aspektusait szeretnénk szintén jelentősen erősíteni. Ugyanis bármilyen magasztos elvekről beszélünk, bármilyen magasztos szavak hangzanak el a határon túl élő magyar közösségekkel kapcsolatban, bármilyen sok szimbolikus és érzelmi gesztust teszünk, ha a határon túli magyar lét gazdasági alapjai nem adottak, és ebben jelentős szerepe van az anyaországnak, hogy ezeket az alapokat megteremtse, akkor azt gondolom, a nemzetpolitikánknak egy alapfeltét elét képező aspektusa hiányzik. A Külgazdasági és Külügyminisztérium intenzíven dolgozik azon - és tudom sorolni az eredményeket , hogy hogyan tudunk a határon túl élő honfitársaink számára minél több, a gyakorlati életet segítő gazdasági lehetőséget kíná lni, ami - még egyszer - a megmaradásnak, a helyben való megmaradásnak és az identitásőrzésnek egy fontos eleme, ugyanis nyilván itt egzisztenciális kérdésekről is szó van. Az egypólusú világrend meghaladásáról nincs köztünk vita. Természetesen egy többpól usú világrend van kialakulóban, illetve már részben ki is alakult; ezek a folyamatok még zajlanak, képlékeny a jelenlegi világrend ebben az értelemben. Sokkal radikálisabb volumenű és intenzitású változások zajlanak, mint bármikor korábban, legalábbis a hi degháború befejezte óta. Ennek tudatában vagyunk, ezt folyamatosan figyeljük, elemezzük, és az egész keleti nyitás című külpolitikai stratégia, prioritásrendszer ebből a felismerésből táplálkozik, hogy egy új világrendben nem működik az egy lábon állás. Tö bb lábon kell állni, több térséggel kell napi szinten kapcsolatokat ápolnunk, gazdasági kapcsolatokat építenünk, és meghaladott az a paradigma, mely szerint csak a
