Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések ... - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
2171 jutottak hozzá a svájci frankhoz, sokkal alacsony abb kamatok mellett, brutálisan elkezdték a magyar hiteladósok kamatait emelni. Ezen sem a mostani előterjesztés, sem az összes többi érdemben nem változtatott semmit. Ezért fordulhatott elő az, hogy mind az árfolyamváltozás, mind a kamatváltozás terhét a devizahitelesek egy az egyben viselték, önkényesen a nyakukba tették a bankok a megemelkedett kamatokat úgy, hogy arra közgazdaságtanból létező magyarázat gyakorlatilag nem volt, és ennek a következménye az, hogy miközben másfélszeresére változik az árfoly am, annyival nő a svájci frank értéke a forinthoz képest, aközben az ügyfelek több mint kétszer akkora törlesztőrészletet fizetnek. Ezt a magát nemzetinek mondó kormány hagyja, nem tesz ellene semmit. Tessék csak megnézni, amikor gyakorlatilag piaci árfoly amon történik a forintra váltás, lehet azzal takarózni, Répássy államtitkár úr, hogy nem teszi lehetővé az Európai Unió, hogy visszaadják a devizahiteleseknek az árfolyamkülönbözetet. Dehogynem! Ezt ön is pontosan tudja, hiszen önök rendelkeztek az árfoly amgát intézményének bevezetéséről, ami igaz, hogy átmenetileg, de mégiscsak kedvezőbb árfolyamon történő törlesztést tett lehetővé. No de abban is benne volt a csapda, amit a kormány nem hangsúlyozott; az, hogy az árfolyamkülönbözet öt éven keresztül egy elkülönített számlán kamatozott a bankok javára. Ez nem azt jelenti, hogy az ügyfelek, hurrá, milyen jól jártak, máris kedvezőbb árfolyamon törleszthetnek a futamidő későbbi részében. Nem! Ez azt jelentette, hogy öt évre egy kis könnyebbséget kapnak, öt év múlva pedig az eredeti árfolyamkülönbözet az elkülönített számlán hozzájön majd a törlesztőrészletekhez, és a korábbinál még nagyobbra nőnek majd a törlesztőrészletek. Tehát érdemben a kormány sajnos ezen a problémán láthatóan nem segített. Mi lenne itt a megoldás? Nyilván az, hogy ha nincs a hitelek mögött devizafedezet, akkor nem is jogos, hogy ezt a devizaárfolyamkülönbözetet a kormány az emberekre hárítsa. Különösen nem jogos akkor, ha a 2010 tavaszán történő választási győzelem időpontjában nézem me g a svájci frank árfolyamát. Akkor 170180 forintos szinten mozgott a svájci frank. Utána a kormány éveken keresztül szerencsétlenkedett, mutogatott jobbrabalra, miközben kétharmados parlamenti felhatalmazással önállóan, a pártokkal való egyeztetés nélkül alkotmányt tudott módosítani, a devizahitelesek problémáját nem oldotta meg. Aztán eltelt több év, az árfolyam az akkori szint másfélszeresére növekedett, és most önök azt mondják, hogy bizony ezt a terhet, a kormány tehetetlenkedésének, határozatlanságán ak, tétovaságának terhét, az időközben évek alatt bekövetkezett brutális árfolyamváltozást nyeljék le a devizahitelesek. Kérem, ez az árfolyamkülönbözet nem a devizahitelesek miatt állt elő, hanem azért, mert a kormány nem rendezte a helyzetet. Nem élt az zal a parlamenti felhatalmazással, amivel a választók felruházták; valószínűleg azért, mert a bankrendszerrel sem akkor, sem most nem mert érdemben szembemenni. Ugyanígy a kamatoknál is: mi az, amit meg kellene lépni? Megtettem, hogy megnéztem a magyar és a lengyel devizaadósok törlesztőrészletei között a különbséget. Jelentősen több törlesztőrészletet kénytelenek ugyanakkora összegű, ugyanabban az időpontban felvett svájcifrankhitel után fizetni a magyar devizaadósok, mert nekik jelentősen nagyobb kamatot kell fizetni a hiteleik után, mint a lengyel adósoknak. Hogy is következhet be ez? Lengyelországban nem hagyja a szabályozó hatóság és nem hagyja a kormány, hogy a bankok kizsákmányolják az embereket, visszatereli a helyes kamatszintre a fizetendő terheke t, Magyarországon meg gyakorlatilag az elmúlt években szabad kezet kaptak a kereskedelmi bankok arra, hogy kifosszák a lakosságot. Ehhez sajnos az Orbánkormány végig asszisztált. Ez nyilván egy olyan pálya, amihez nem tudunk gratulálni. Még egyszer mondom , az a törvényjavaslat, amellyel most önök megpróbálják rendezni ezt a kérdést, még félmegoldásnak sem nevezhető, hiszen sem az igazságosság, sem a jog nem azt mondja, hogy így kell rendezni ezt a kérdést, hanem valóban a bankokra kellene azokat a terheket visszahárítani, amelyeket ők éveken át jogtalanul szedtek be a szerencsétlen hiteladósoktól. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.) (12.50)
