Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 20. csütörtök (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2103 Csökken a hozzájárulás mértéke egyébként a lakásfenntartási támogatás és az adósságcsökkentési támogatá s esetében is, 90 százalékról 70 százalékra. És hát visszakerül a járási hivataloktól az ápolási díj és az időskorúak járadéka, amivel önmagában nem lenne baj, ha ezt le is finanszíroznák. De a támogatás erre nem 100, hanem csak 70 százalékos lesz. És hogy szól a törvényjavaslat indoklása? Az önkormányzatok saját hatáskörben, a helyi bevételeik terhére dönthetnek a segélyezési feladatok ellátásáról. Úgyhogy már azt is kimondhatjuk, szövegszerűen is rögzítve van, egyben központilag is irányítottá válik, hogy az önkormányzatok bizony a bevételeik jelentős részét szociális ellátási feladatokra kell hogy felhasználják. Ezzel tehát mit tesz a kormány? Nem tesz mást, mint hogy egyébként a szociális ellátási kötelezettséget az önkormányzatokra hárítja, egyben a fel elősséget is. Teszi ezt mind úgy, hogy pontosan tudják, hogy a fizetendő szociális ellátások jelentős saját bevételt kötnek le, csökkentve ezzel egyébként az egyéb kötelező feladatok ellátására rendelkezésre álló forrásokat. Persze, ha így az összefüggések et megvizsgáljuk, akkor most már világosan látszik az adójogszabályok megalkotásánál, hogy miért is vezette be az önkormányzatok számára a kormányzat a települési adót. Hiszen pontosan tudták már a költségvetés megalkotásánál, hogy lényegesen kevesebb pénz t tudnak majd szociális ellátásokra biztosítani az önkormányzatoknak, és kvázi egy ilyen mentőövként ezt a lehetőséget megadták az önkormányzatoknak. Vessenek ki ők adót, innentől kezdve önök mossák a kezeiket, ezt a harcot majd vívják meg a települések, l egyen ez az ő gondjuk. De, tisztelt képviselőtársaim, önök is pontosan tudják, hogy ma egy átlagos családban, ha az adófizetést nézzük, és a tekintetben vizsgáljuk, akkor bizony a családok elérkeztek a tűrőképességük határához. Ma már több terhet nem tudna k megfizetni. Fel lehet tenni tehát akkor a kérdést, miért van az, hogy helyenként a költségvetésben azt tapasztaljuk, hogy látványberuházásokra van pénze az államnak, miközben a nehéz helyzetbe jutott családok szociális támogatására szánt kassza lassan ki ürül. Világosan látszik tehát a szociálpolitika oldaláról, hogy a 2015. évi költségvetés további elszegényedést fog hozni az önkormányzatok és a magyar családok számára egyaránt. A szegénységről szóló mutatók és a jövedelmi olló folyamatosan nő. Eközben az t látjuk, hogy a kormány folyamatosan von el forrásokat, főleg a legrosszabb helyzetű és legrosszabb körülmények között élő társadalmi csoportoktól. Ebben a formában értelemszerűen a Magyar Szocialista Párt a 2015. évi költségvetést nem tudja támogatni, hi szen ez nem jelent mást, mint a szociális válság további elmélyülését. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Most Czibere Károly államtitkár úrnak adom meg a szót. CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : K öszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A segélyezés kérdéséhez azért engedtessék meg két szót hozzátenni; nyilván azért képviselő úr védelmében is, hiszen a benyújtotthoz képest némileg korrigálásra fog kerülni a napokban a z a javaslat, amit ön is olvasgatott, és mondom is, hogy miképpen. Az alapvető kérdés az volt a segélyezési rendszer, a szociális támogatási rendszer átalakításakor, hogy valóban azok tudjanak határozatot hozni arról, hogy ki a rászoruló, akik helyben vann ak. Ha emlékszik, ’93ban, a szociális törvény megalkotásakor is ugyanez volt az alapvető szándék, hogy alapvetően az önkormányzatok, a testületek, a helyi társadalom tudja leginkább megítélni azt, hogy helyben ki a rászoruló, és tényleg oda jussanak a for rások és a közpénzek, ahol a legnagyobb szükség van. Csakhogy eltelt 20 év, és az elmúlt 20 évben a különböző támogatási formák többfelé váltak, méltányossági, normatív és egyéb alapon, ugyanis kiderült, hogy ezek célzottsága nem feltétlenül jó, és így egy széttöredezett, szinte átláthatatlan segélyezési, támogatási rendszer jött létre. A mostani
