Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 15. hétfő (14. szám) - Megemlékezés elhunyt, volt országgyűlési képviselőkről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
21 föl, hogy létezik egy tárcaközi munkabizottság, amely azzal foglalkozik, hogy a készülődőfélben lévő szerződés magyar gazdaságra gyak orolt hatásait azonosítsa be. Ez a bizottság egyébként áll a rendelkezésükre, és ha bármelyik parlamenti bizottság ezt a kérdést napirendre tűzi, örömmel mennek el oda, és osztják meg tudásukat önökkel. Kérem, éljenek ezzel a lehetőséggel. A szabad kereske delemről általában most talán nem érdemes filozófiai vitát folytatni, hozzáteszem, hogy van egy közkeletű fölfogás, miszerint a szabad kereskedelem mindig az erősebb államoknak jó - van is igazság ebben a gondolatban , de vannak ellenpéldák. Itt van példá ul rögtön Magyarország, ahol a nemzeti össztermék több mint 80 százalékát exportból állítjuk elő, és ha az nem volna lehetséges - márpedig az a szabad kereskedelem miatt lehetséges , akkor elég nagy bajban lenne a magyar gazdaság. De ez egy olyan filozófi ai vita, amit talán leválaszthatunk a konkrét, készülődőfélben lévő megállapodásról. Egy dolgot mondhatok önnek is és Magyarország választópolgárainak is: a kormány a legteljesebb körültekintéssel jár el, és Magyarország érdekeiből indul majd ki, a konzult ációkra, a megbeszélésekre pedig nyitott. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Civil szervezetek: nem szeretnénk mi többet, mint tisztán látni. Azt szeretnénk, ha tiszta víz kerülne a pohárba, mert zavar bennünket a kétszínűség meg a hazugság. Nem szeretjük, ha val aki szabadságot mond, de zsoldban áll; függetlenséget mond, de kitartott; civilnek mondja magát, aztán közben meg fizetett politikai aktivista; törvénytiszteletről beszél, de ha a saját pénzügyeiről van szó, akkor kivételes elbánást kér, mondván, hogy ez n em magyar pénz. Na, ezt nem szeretik a magyar választópolgárok. Azt gondolom tehát, hogy a kormány helyesen teszi, ha világosan elmondja, hogy a törvények Magyarországon mindenkire vonatkoznak: civil szervezetekre, politikai pártokra, sőt egyáltalán nem sz erveződő állampolgárokra is. (14.20) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy nagyon nehéz kérdést is érintett Schiffer képviselőtársam, ahol, ha jól értettem a szavait, akkor egyáltalán nem értek vele egyet. Mert természetesen én is szeretnék egy olyan világban él ni, ahol mindenki fehér köpenyben végzi a munkáját, kutatólaboratóriumban dolgozik, és a legmagasabb igényt is kielégítő képzettségű szellemi munkát végzi. Szeretném tájékoztatni Schiffer András urat, hogy ilyen világ nem lesz. Lehet, hogy szeretnénk ilyet , de ez ellenkezik az emberi természettel. Mindig lesznek olyanok, akik nem fehér köpenyben, hanem kék gallérral mennek majd dolgozni; akik munkásruhát húznak, akik fizikai munkából élnek, akik nem a kiművelt emberfőből, hanem a rendelkezésükre álló fizika i tudásból, kitanult szakmai ismeretből fogják majd magukat és a családjukat eltartani. Ezeket az embereket a magyar társadalom egyenrangú tagjainak kell tekinteni, sőt. Ezért minden olyan elitista és technokrata hozzászólást, amely egy olyan gazdaság képé t akarja elénk tárni, amelyben csak azoknak van helyük, akik egyetemre jártak, műveltek és tudományos fokozattal rendelkeznek, a Fidesz mint néppárt határozottan vissza fog utasítani, és helyet követel a nap alatt azoknak is, akiknek nem adatott annyi tehe tség, akik nem iskolázták ki magukat, akikben nincs hajlam arra, hogy ezt megtegyék, és úgy döntöttek, hogy másképp kívánják élni az életüket. Igenis, helyet követelünk a fizikai munkásoknak, a szakmunkásoknak, a fizikai munkájukból megélni akaró emberekne k, egyáltalán mindenkinek, aki munkából akarja magát eltartani. Azt a különbségtételt, azt az elitista és technokrata különbségtételt, ami kibontakozott az ön szavaiból, azt mi visszautasítjuk. (Taps a Fidesz soraiban.) Természetesen a magyar gazdaságpolit ika folyamatosan diskurzus tárgya, s ez jól van így, csődtömegnek minősíteni azonban talán a hihetőség határán ma mintha túl lenne. Természetesen lehet egy gazdaságot csődtömegnek minősíteni, én is megtettem néhányszor, amikor 2010ben azt láttam, hogy itt él 10 millió ember, és 1 millió 800 ezer adófizetőnk van; és azt a kérdést kellett föltenni, hogy hogyan fogunk így megélni, hogyan lesz ebből gazdaság, hogyan lesz ebből ország. És persze sokfajta módon lehet eljutni a rossz állapotból a kívánt állapotba . Van itt a parlamentben néhány párt, amelyiknek meg is adatott, hogy megmutassa, hogy hogy kell ezt tenni. Amikor ránk
