Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 20. csütörtök (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
1989 Ugyanakkor rá kell világítani arra, hogy a közoktatás finanszírozásának igazi problémája nem ebben a plusz vagy mínusz 30 milliárd forintban áll, hanem mivel korábban az önkormányzati fenntartású iskolarendszer finanszírozása két pilléren nyugodott - az egyik az állam közvetlen hozzájárulása, a másik pedig az önkormányzatok hozzájárulása, amit sohasem lehetett egy költségvetésben megt ervezni, csak együttesen lehetett látni egy adott év költségvetésében, majd később a zárszámadási törvényben, az első gyakorlati év tapasztalataiból összehasonlítva tehát kimondható, hogy önök az államosítás után , miután a Klebelsberg Intézményfenntartó Központban hozták össze a korábbi önkormányzati iskolákat, 120 milliárd forintot vontak ki a magyar közoktatás finanszírozásából. Az államtitkár úr jobb, ha idefigyel, és nem számokat talál ki, mert akkor szívesen megerősítem neki: (Dr. Répássy Róbert: Elő re kitalálja! - Dr. Rétvári Bence: Önök találják ki a számokat!) 700 milliárd forint volt a magyar közoktatás, az önkormányzati fenntartású iskolarendszer finanszírozásában. Ezt - ha megnézi az oktatással is foglalkozó Kulturális bizottság vagy az önök kor ábbi oktatáspolitikusa által vezetett korábbi oktatási bizottság jegyzőkönyveit - számszerűen megtalálja. (11.20) Vannak olyan dolgok, amelyekben ugyanis nem ellenzéki meg kormánypárti hozzáállás a lényeges, hanem hogy elismerie a számokat. Ez bizony 700 milliárd forint volt. Sikerült ezt 500 milliárdra, most 523 milliárd forintra csökkenteni. A kettő közötti különbség az a durván 180 milliárd forint, amiből az önkormányzatok - bizonyítottan a zárszámadási törvényből - működési fenntartásként durván 60 mil liárd forintot tettek hozzá. Hogy ha a kettőt összeadja, jön ki a 180 mínusz 60, azaz 120 milliárd forint. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem ideológiai vitát kívánok folytatni a kormánnyal. Azt állítom, hogy az a rendszer, amely az önkormányzati fenntartású isk olarendszer néhány évvel ezelőtti példája, az több mint 100120 milliárd forinttal látta el többel a magyar iskolarendszert, mint az államosítás után. Önök, helyesen egyébként, meglépték a pedagóguséletpályamodellt, de saját ígéretüket nem tudták tartani. Lehet látni ebben a költségvetésben is, hogy a vállalt kötelezettség, a pedagógusok egyébként helyes és elismert béremelése olyan terhet ró a költségvetésre, hogy ezt a jövő évben sem képesek tartani. Önök nem bázisról emelik a magyar közoktatás állami tá mogatását a pedagóguséletpályamodellel, hanem bázist csökkentve teszik rá a pedagóguséletpályamodell költségét. Tehát nem arról van szó, hogy egy adott év költségvetéséhez képest a pedagóguséletpályamodell teljes költségigényével emelik meg a költségvet ést, hanem kevesebbet fordítanak az iskolaügy, a magyar közoktatás valós költségeire, mert nem bírja el a költségvetésük a pedagóguséletpályamodellt. Ez a 2015ös benyújtott törvényjavaslatban, ön helyesen említi vagy említették, hogy 38 milliárd forint p luszköltség, csak éppenséggel a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ személyi kiadásainak megemelése 10 milliárd forintot tartalmaz. Magyarul, a bázist itt is 28 milliárddal kényszeredetten csökkentik, mert csak így tud kijönni az előbb említett költségv etési rész. Végül néhány dologról, amely nem kevésbé fontos dolog, beszélnünk kell. Bár miniszteri ígéret van, és én Balog miniszter úr ezen kijelentésében hiszek, hogy ezt az ocsmány elképzelést, miszerint az alapítványi és egyesületi iskolák pedagógusain ak biztosítandó bérjellegű állami támogatást 25 százalékkal csökkentve, csak a 75 százalékot finanszírozzák, visszavonják, de miért kellett benyújtani? Kinek volt az elképzelése az, hogy az alapítványi iskolába járó, egyébként döntő többségében leginkább r ászorult gyermekeket tanító pedagógusokat károsítják? Vagy kinek volt az az elképzelése, hogy éppenséggel a legtehetségesebb gyermekeinket oktató, nevelő tehetséggondozó csúcsiskoláink pedagógusbérét az állami költségvetésből csökkentik? Ez csak hasonló el képzelés lehet, mint ahogy most nekirontanak a két tannyelvű gimnáziumok, a két tannyelvű közoktatási intézmények rendszerének. Tessék nekem legalább egyetlenegy szakmai érvet hozni, hogy mégis miért nem állta ki az idő próbáját a németmagyar, a spanyolm agyar, az olaszmagyar, az
