Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 20. csütörtök (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - FODOR GÁBOR (Független):
1978 internetadó is volt, nagyon plasztikusan szembesített minket azzal, mennyire nincsenek tisztában a kormány oldaláról a számokkal. Hiszen lényegében ahány nap eltelt, annyi számot hallottunk arra von atkozóan, hogy mennyi is lenne a bevétel igazából ebből az adóból, és magának az adónak a bevezetési szándéka is mutatta azt, hogy hogyan kell lyukakat betömni ezen a költségvetésen. Tehát természetesen az ember megérti, hogy nyilván a kormánypárti képvise lők próbálják védeni és támogatni ezt a költségvetést, mi, ellenzékiek, természetesen próbáljuk a hibákra felhívni a figyelmet, de egy pillanatra ezeken a szerepeken túlemelkedve, mégiscsak a saját hazánkért érzett közös felelősség miatt azt kell hogy mond jam, és szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét erre, hogy ezzel a költségvetéssel óriási bajok lesznek e megalapozatlan problémák miatt, az improvizatív jelleg miatt és nem utolsósorban a válsággal való szembenézés hiánya miatt. Természetesen a költségv etés ezen túlmenően számtalan olyan konkrét rendelkezést tartalmaz, amiről a képviselőtársaim - főleg az ellenzéki képviselőtársaim - már beszéltek, a sajtóban is lehetett olvasni ezekről, amelyek indulatokat, érzelmeket kavarnak. Engedjék meg, hogy néhány at ezek közül a szimbolikusan is fontos ügyek közül - hiszen az időhiány miatt az ember nem tudja ezeket sorra venni - én is hadd emeljek ki. Az egyik szimbolikus kérdés az, hogy lényegében a Szociálpolitikai Alap 60 milliárdos csökkentése került be a költ ségvetésbe, tehát egy jelentős csökkenést látunk a szociálpolitikai ellátások irányában. Ezt azzal magyarázzák a tisztelt kormánypárti képviselők, Varga miniszter úr is az előterjesztésében arról beszélt, hogy valójában a munkához való jutást szeretnék elő segíteni, és nem pedig a szociálpolitikai juttatásokat emelni. Ez egyébként egy nemes szándék és helyes szándék, ezzel mindannyian egyetérthetünk, de a kivitelezés természetesen téves. Mert világosan szembe kell azzal nézni, hogy nem úgy kell az embereket munkára ösztönözni, hogy csökkentjük egyébként a szociális ellátásokat, hanem úgy, hogy a foglalkoztatást növeljük és a beruházásokat növeljük egy országban. Mindig is lesznek olyanok, akiknek szükségük lesz a szociális ellátásra, nincs teljes foglalkoztat ottság, amit hallunk megint a kormánypárti képviselők oldaláról, ez egy illúzió, nincs, nem is létezik; nem is enne helyes, megjegyzem, ha egy társadalomban ilyen létezne, de törekedni kell arra, hogy minimális legyen azoknak a száma, akikre szükséges, hog y kiterjedjen a szociális hálónak a védelme. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy rossz irány, amit önök követnek, ebből továbbra is az elszegényedés lesz Magyarországon, továbbra is azt látjuk majd, hogy nő a szakadék gazdagok és szegények között. (10.30) Ug yanilyen súlyos problémának látom a munkaalapú társadalom szlogenjét, amiről rendszeresen beszélnek. Soha nem definiálták azt, hogy mit jelent ez. Mi, liberálisok azt mondjuk, hogy tudásalapú társadalmat kellene építeni, tudásalapú társadalmat, ahol minden féle munkát megbecsülünk. Ezért kellene például az oktatáspolitikát a középpontba állítani, nem 125 milliárd forintot kellene kivonni az oktatásból, ha összeadjuk a költségvetés számait, ezt látjuk, hanem az oktatáspolitikára, felsőoktatásra, középfokú okt atásra kellene építeni. Milyen társadalomkép az, ahol azt gondolják, hogy a gimnáziumokkal szemben harcot kell vívni, ahol a szakmunkásképzést - egyébként annak a tragikus voltát valóban erősíteni kell - szembe kell állítani a gimnáziumi képzéssel? Két fon tos terület, mindegyikre szükség van. De a modern világban a művelt emberfők bizony kellenek egy társadalomnak. Magyarország számára ebben a gazdasági helyzetben, amiről a felszólalásom elején beszéltem, egyértelműen a tudásalapú társadalom jelenthet csak kitörési pontot. Bizony ehhez intenzív támogatására van szükség a felsőoktatásnak, bizony ehhez fejleszteni kell a középfokú oktatást, bizony ehhez az kell, hogy minél több gyerek gimnáziumba járjon, érettségizzen. Bizony ehhez nem az kell, hogy leszállíts uk a tankötelezettségi korhatárt 16 évre, hanem az, hogy felemeljük újra rendesen, tisztességesen 18 évre. Egészen másfajta filozófia kell, mint ami kirajzolódik ebből az előttünk fekvő költségvetésből.
