Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1918 úgynevezett érdekharmonizációs menedzserek, a táskahordók ténykedése óriási károkat okoz és von el a nagyonnagyon szükséges további vasú ti fejlesztési céloktól. Nagyon fontos kérdés lenne a vasúti eszközfejlesztés költségvetésre gyakorolt hatása. Nem megkerülhető a téma. A MÁVTrakció 900 darab mozdonyának és a MÁVStart 2600 darab kocsijának az átlagéletkora 30 év fölött van. Ha a kormány a propagandaszinten mindent az újraiparosításnak rendel alá, akkor a hazai gyártás, a hazai beszállítás minél nagyobb volumenét kellene preferálnia. A Jobbik mindenesetre a gazdasági protekcionizmust támogatja, erre biztatja a kormányt is. Ezt várja egyéb ként a 36 ezer vasúti dolgozó és a hazai járműgyártásban ténykedő legalább 700 cég 110 ezernyi magyar munkása is. Mindezen észrevételeken túl van egy sokkal súlyosabb probléma is, amire mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. A nemzeti közlekedési stratég ia, amit önök fogadtak el, azt mondja, hogy a TENT és a - idézem - megőrzendő versenyképes szárnyvonalak hossza kapcsán 6 ezer kilométerről beszél, magyarán, lemond az összhálózat 22 százalékáról, 1700 kilométernyi mellékvonalról. Mondjanak bármit, a költ ségvetésben nem találjuk annak a nyomát, hogy ez másként lenne. Gyurcsány és Bajnai szárnyvonalkivégzésekkel operált a mellékvonalak kapcsán, önök ezzel szemben inkább a csendes kivéreztetésre és a sunyi elsorvasztásra játszanak. Ez mindenképpen vidékromb olás a Jobbik felfogása szerint. Minduntalan, például egy ilyen költségvetési vita során is bizony szembesíteni fogjuk a kormányt a korábban elmondott szavaival. Önök azt mondták akkor, hogy a közösségi közlekedés közszolgáltatás, nem gazdaságossági vagy v állalati kérdés, az állam nem kegyet gyakorol a vidéki polgáraival, amikor a vasúti közlekedést biztosítja, ez bizony konkrét állami feladat. A mellékvonalak kérdése olyan komplex közlekedéspolitikai ügy, ami ezer szállal kapcsolódik nem csupán a tisztán p énzügyi, gazdaságossági kérdésekhez, hanem a jóval bonyolultabb hatású társadalmi, területfejlesztési kérdéskomplexumhoz is. Úgyhogy jogos a felvetés, hogy ha megkérdezzük, hogyan kívánják az ilyen kondíciók mellett elősegíteni az önök által megfogalmazott célokat - ismét csak idézném , a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását, a munkaerőmobilitást vidéken, a társadalmi, gazdasági, területi kohéziót, a leszakadt kistérségek versenyképességének a növelését, nem látjuk biztosítottnak ezen célok megval ósulását, pedig a Jobbik kimondja, hogy a vidék élni akar, és a vidék közlekedni akar. A másik nagyon fontos terület, talán látszólag ezzel nem összefüggő, ez a szakképzés kérdése, amiről még mindenképpen szólni szeretnék. A kormány sokszor hangoztatott le gfontosabb gazdasági és társadalompolitikai célja a munkaalapú társadalom megerősítése. A Jobbik ezzel egyet tud érteni, igen, növelni kell a foglalkoztatottak számát, csökkenteni kell a munkanélküliséget, és meg kell teremteni a versenyképes szakképzés fe ltételeit. Viszont amit a költségvetésből újfent csak kiolvashatunk, az több nagyon komoly kérdést is kivált bennünk. A szakképzés az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a KLIK alól a Nemzetgazdasági Minisztérium alá rendelődik, ennek szellemében aztán a k öltségvetés 630. oldalán teljes 13 sort szentelnek a szakképzés és a felnőttképzés témájának az NGM fejezetei. Az átvétellel kapcsolatos tervek és konkrét elképzelések nagyon homályosak, ilyenek talán még nincsenek is, mármint konkrét tervek, és nem csoda, ha a költségvetési számok is azok maradnak ennek fényében. Hogyan alakul jövőre az átvett szakközép- és szakiskolák finanszírozása? Várja a választ szorongva több százezer diákot oktató tanár, a teljes pedagógustársadalom majd’ ötöde, csaknem 30 ezer, sza kiskolákban és szakközépiskolában oktató pedagógus ebben az 500600 iskolában, amit önök átvételre kijelöltek. Lebegve az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az NGM között alapvetően sérül a költségvetési átláthatóság, az áttekinthetőség, a transzparencia elve is. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az oktatásra fordítható 2015ös pénzek nagysága - de inkább kicsinysége, ha ezt a GDPhez mérjük, akkor 4 százalékról van szó - milyen messze van a Hoffmann Rózsa által is áhított 8 százaléktól vagy éppen a Klebelsberg idején az oktatásra fordított GDParányos 1015 százaléktól.
