Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1852 Súlyos tízmilliárdok mennek el az állami cégek feltőkésítésére. Belekezdtek egy országot megnyomorító, sok ezer milliárdos Paks II. projektbe, miközben a kisvállalkozások fuldokolnak. A kormány útja - ebből is látszik - a fenntarthatóságtól való távolodás, a jövőbe történő beruházások e lmaradása. Bebetonozták az elmúlt évek megszorításait, az oktatásból több mint 200 milliárdot vontak ki az elmúlt években, de csökkent az egészségügy, a szociális ellátás és a környezetvédelem finanszírozása is. A megszorítások bebetonozása azt jelenti, ho gy a hazánk hosszú távú fejlődését garantáló alapok, csúnya szóval a humán tőke, tudásunk és egészségi állapotunk leromlik. Nincs az a gazdaságfejlesztési program, amely sikeres lehet ilyen alapokon. Hazai tőkefelhalmozás nélkül esélytelenek vagyunk, és en nek a tőkefelhalmozásnak elsősorban az emberi és környezeti alapokban kellene megtörténnie. Így kidobott pénzek az EUs támogatások ezermilliárdjai is, amelyek ideigóráig megnövelik a beruházásokat, hizlalhatnak egyes köröket, ám a hatás nem tartós. Már c sak azért sem, mert gazdasági szerkezetünk nem javult, a jövedelemkiáramlás nem csökkent, a Fidesz maga is kalandor módon vesz részt offshoreügyletekben. A megszorítások bebetonozása tragikus következményekkel jár az oktatás területén. Nem volt még ország a földön, amelyik bőséges ásványkincsek híján úgy tudott volna kitörni perifériális helyzetéből, hogy nem fektetett masszívan szinte minden szabad forrást az oktatásba. A jelenlegi kormány épp az ellenkező úton jár, forrásokat von ki az oktatásból. Leszak adásunk így biztos, hogy garantált. Ebből a büdzséből nem derül ki, mit tervez a kormány a legnagyobb fenyegetés, a szociális katasztrófa megfékezéséért. Végzetesen szétszakad a társadalom, milliók csúsztak és csúsznak a szegénységi küszöb alá. Ez a költsé gvetés a kormány propagandájával ellentétben lényegében semmit sem tesz, hogy megállítsa ezt a folyamatot. Viszont annál többet tesz azért, hogy aki egyszer már bekerült a szegénység ördögi körébe, az többé onnan ne törhessen ki. Bár a kormánynak nincs kin yilvánított jövőképe azon túl, hogy mindent államosítani akar, és valakik mindig járjanak jól, ezek a folyamatok mégis egyfelé mutatnak. Egy alacsonyan képzett munkaerővel dolgozó összeszerelő ország képe rajzolódik ki, ahol egy szűk réteg dőzsöl, széles t ömegek nélkülöznek. A társadalmi mobilitás megszűnt, egyetlen útja a kivándorlás, ami már ma is ijesztő méreteket ölt. De azok sem járnak jobban, akik még állják a sarat, és szeretnének egyről a kettőre lépni, ne adj’ isten, családot alapítani vagy gyarapí tani. Az évről évre vékonyabb és csalódottabb középosztály, amelynek kis- és középvállalkozásai hivatottak felpörgetni a gazdaságot, szintén kevés jóra számíthat 2015ben. Csalódni fog, aki gyerekeinek használható oktatást szeretne biztosítani. Annak se ta rtogat sok jót ez a költségvetés, aki teljes joggal minőségi közszolgáltatásokat vár el az adóforintjaiért. Az államigazgatás egyre drágábban, egyre rosszabb hatásfokkal működik. Okkal látják egyre többen úgy, az átláthatatlanság, a túlbonyolított és kiska puktól hemzsegő rendszer felépítése nem véletlen. Azt hallani nemcsak szakértőktől, de hétköznapi beszélgetések során is, hogy az egész rendszer célja nem más, mint hogy a korrupció melegágya lehessen. A fekete- és szürkegazdaság nem mai fejlemény Magyaror szágon. Az Orbánkormány készen örökölt bizonyos struktúrákat 2010ben, ám ahelyett, hogy ígérete szerint felszámolta volna, azóta is ezeket tökéletesíti saját holdudvarai érdekei szerint. A jövő évi költségvetés lemond a magyar vidékről, főleg a kistelepü léseken, de a tanyáktól a megyeszékhelyekig is igaz, hogy az egészségügy, az oktatás problémái, a szociális ellátórendszer gyengeségei még jobban megmutatkoznak. Folytatódik az emberi és környezeti erőforrások leromlása, és ennek nyomán borítékolható az el néptelenedés, a lecsúszás. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az idei költségvetés éppen olyan, mint az elmúlt négy év volt, az országot szétszakító neoliberális gazdaságpolitika és az újfeudalizmusépítés kusza keveréke. Épp annyit várhatunk tőle, min t a Fidesz korábbi büdzséitől. Folytatódik a társadalom kettészakadása néhány százezer gazdagra és sok millió szegényre. Folytatódik környezeti értékeink felélése és kiárusítása, folytatódik a multicégek támogatása és a kisvállalkozások szorongatása.
