Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1849 (12.30) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Ors zággyűlés! Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja következő vezérszónokának. Öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a kormányzat dicshimnuszokat látszik zengeni arról, hogy Magyarország Európa erősen teljesítő gazdaságai közé került, és hogy egy fenntartható fejlődésinek nevezett pályára állt, álláspontunk szerint akkor lenne értelmes egy költségvetési vita, ha a közös torta méretének a növeléséről beszélh etnénk, nem pedig arról, hogy az egyre szűkülő méretű szeletek és a morzsák fölött társadalmi csoportok, osztályok hogyan fognak marakodni. Ha azt nézzük, hogy ezen tortaszeletek miért csökkennek egyre inkább, akkor azt látjuk, hogy 2010ben mintegy 34 adó fajtával vette át a kormányzást az Orbánkormány, 2014re, az újabb választási ciklus elejére már 41féle adótípust állapíthatunk meg, most pedig erőteljesen tartunk a 45 felé, és aztán nyilván az 50 sem kizárt ebben a ciklusban. Tehát egy elképesztő módon túladóztatott gazdasági szerkezetben, a polgárok hihetetlen kizsákmányolásán keresztül nagyon nehéz olyan képet felfesteni, ami hosszú távú gazdasági fejlődésről szól. A törvényjavaslat előterjesztője, Varga Mihály ráadásul a további évekre már ki sem tek int, mint ahogy tavaly még azt megtette, pedig maga az államháztartási törvény szerint is ezt köteles lett volna megtenni, idézem: a kormány indokolással együtt be kellene hogy mutassa a költségvetési évet követő három év tervezett előirányzatainak keretsz ámait. Tavaly ezek még elénk kerültek, idén már valamilyen okból nem. Nyilvánvaló, hogy olyan átmeneti hatások pörgethetik az úgynevezett GDPt, ami nem egy jó mutatószám, amelyek uniós források kipörgésével és különböző gazdasági ciklusok lezárultával nag yon nehéz időket hozhatnak a következő egykét évben, és egy kis túlzással azt is kijelenthetjük, hogy ha a győri Audi szabadságra küldi 11 ezer dolgozóját, mondjuk, nyáron, akkor a magyar gazdaság negyedéves növekedési rátájának emelkedése szó szerint meg áll. Miközben a világ arra indult el, hogy a szolgáltató ágazatok húzzák a gazdaságot, Magyarországon az úgynevezett GDPnek mintegy 10 százalékát mindig az autógyártás adja, tehát bedolgozó, összeszerelő, gyarmati státusra vagyunk ká rhoztatva. Mindenki azt várta volna, indokolt módon, hogy a jelenlegi kormányzat vagy elődje, a 2010től regnáló, megkísérel ezen változtatni. Ehhez képest mi történt? Önök aláírtak 48 stratégiai megállapodást. De kivel? A magyar polgárokkal, akiket megmen tettek, mondjuk, a banki visszaélésektől? Nem. Vagy a magyar kisvállalkozókkal, akik hozzáfértek kedvezményes hitelekhez, bővíteni tudták adott esetben az alkalmazottaik létszámát vagy lehetőségeiket? A válasz megint csak nem. A 48 stratégiai szerződés szi nte kizárólag olyan multinacionális cégekkel köttetett meg, amelyeknek aztán az ezen kormány által juttatott úgynevezett munkahelyteremtési és egyéb támogatásoknak az aránya 46szorosa annak, mint amit egy átlagos magyar kis- és középvállalkozó megkaphat. Látható tehát, hogy hihetetlen aránytalanságok vannak a rendszerben, de ha azt a mutatószámot vizsgáljuk, a GDPt - ami egyébként emelkedik akkor, ha többen találunk elhalálozni, és átmenetileg nő a temetkezési vállalkozások forgalma, tehát nem biztos, ho gy az életminőséget minden tekintetben jól kifejező mutatóról van szó , akkor elmondhatjuk azt, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében Csehország, Szlovénia eddig is előttünk állt, de az utóbbi években már Szlovákia, Lengyelország, Észtország is lekörözöt t minket, Ausztriához pedig ne is mérjük magunkat, hiszen kétszer akkora a fajlagos GDPjük, mint a miénk. Egyes hazai kutatóintézetek ugyanakkor - és nem mellesleg - maximum 2 százalékos bővülést tartanak reálisnak, hiszen látható, hogy a beruházási rátán k, amely az EUforrások kipörgésének köszönhetően most átmenetileg növekedett, még mindig nagyon távol van attól a 25 százalékos szinttől - és itt nyilván a GDP 25 százalékára kellene emelni a beruházási rátát , amelynek tartós
