Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 18. kedd (27. szám) - Egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti Társulási Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1787 az életveszélyes hintapolitikájuk billen egy olyan irányba, ami most éppen ebbe a helyzetbe lavírozza ezt a szerződést. Akárhogy is, én most örülök annak, hogy megfogadták az Európai Bizottság és a Tanács kérését, és így most a magyar parlament elé kerülhet az ukrán, a grúz és a moldovai társulási megállapodás is, egy nap, egymás után mind a három, látva azonban azt, hogy valóban vannak olyan pontok, amiket itt végig kell be szélnünk ezzel kapcsolatban. Mégis azzal kezdem, itt egy nagyon fontos momentum az, hogy érdeke Ukrajnának is és az Európai Uniónak is az, hogy szorosabbra fonjuk a szálakat. Számtalan érvet tudok én is felhozni, de azért azzal kezdem, hogy ez mégiscsak eg y lelkiismereti kérdés. Főleg most, ilyen viszonyok között, amiben most élünk, azt gondolom, hogy egy lelkiismereti kérdés is mindannyiunk számára, hogy nemhogy gátat nem szabunk ennek a megállapodásnak, de elsőként próbáljuk ezt ratifikálásra segíteni Mag yarország aktív közreműködésével. Számos kérdést kell ilyenkor feltenni. Tehát megtagadhatjuke például egy nemzettől az európai integrációt, annak egy magasabb szintre lépését egy olyan helyzetben, amikor ennek a nemzetnek a polgárai életük kockáztatása á rán mutatták meg azt, hogy nyugatra és nem keletre szeretnének orientálódni? Megtagadhatjuke Ukrajnától a közeledést, ha az ország választott vezetői vállalják, hogy jogrendszerüket a demokratikus értékek és az európai szabályok alapján fejlesztik tovább? A válasz nyilvánvaló: nyilván nem tagadhatjuk ezt meg. Az LMP válasza is egyértelmű és határozott: Európa kapuit szélesre kell tárnunk minden csatlakozni vágyó nemzet, ország előtt, abban az esetben, ha magukénak érzik az európai értékrendet, és olyan ber endezkedést hajlandóak kialakítani, ahol ez érvényesülni is tud. Magyarként különösen nem feledkezhetünk meg erről a morális parancsról, hiszen mindannyian emlékszünk rá, nem is olyan rég magunk is ezt az utat jártuk végig, amire most a keleti szomszédjain k készülnek lépni. Nyilván Ukrajna annyival nehezebb helyzetből indul, amennyivel több időt töltött, illetve mélyebben volt a szovjet blokkba integrálva. Annál is inkább kötelességünk ezt az országot segíteni. Azért érdemes egy pillanatra megállni és felid ézni a kilencvenes évek Magyarországát. Itt volt számos botrányos fejlemény, sértő igazságtalanság, de volt egyvalami, ami egységesítette ezt az országot, méghozzá az a meggyőződés, hogy értékeink és érdekeink a kontinens nyugati feléhez kötnek minket, és nem keletre visznek minket. Én fel szoktam idézni, és itt, a magyar parlamentben is el szoktam mondani azt, hogy Szent István óta egy örök küzdelem az ország számára az, hogy Nyugathoz kerüljünk közelebb, és ne Kelethez, és én mindig elmondom, hogy van egy olyan reményem, hogy a Fideszkormány felismeri azt, amit Szent István üzen ennek a nemzetnek, és nem próbálja ezt az országot egy teljesen más pályára terelni, mint amiért küzdünk most már, mondhatom így, hogy évszázadok óta. Persze ma így, hogy az Unió teljes jogú tagjai vagyunk, sokkal jobban átérezzük, látjuk a közösség problémáit, belső feszültségeit is, és ez vitathatatlan. Mindenhol ezen a földgolyón vannak problémák, az Európai Unióban is vannak problémák, és ezt szóvá is tesszük időről időre, hisz en ez a kötelességünk, hogy a közösség teljes jogú tagjaként megpróbáljuk azt a közösséget egy olyan irányba vinni, ami kedvező hatású egyébként a közösség minden tagja számára. De épp ukrán barátaink elkötelezettsége emlékeztet mindenkit arra, hogy még eg y ilyen problémákkal küzdő Unió tagjának is sokkal jobb lenni, mint mondjuk, a légüres térben kapálózni, vagy éppen egy moszkvai központú eurázsiai unió felé sodródni. Muszáj az érdekekről is beszélni, főleg azért, mert a Fidesz, úgy látom, hogy ezt a nyel vet sokkal jobban érti mostanság, és azt gondolom, hogy ha én is emlékeztetem őket arra, hogy a társulási szerződés esetében ugyanazt mondja a szív meg az ész, az egy pluszérv lesz amellett, hogy ezt a társulási szerződést minden módon segítenünk kell. Azt gondolom, hogy uniós tagállamként elemi érdekünk az, hogy ezt az évek óta kiszámíthatatlan ukrán helyzetet egy olyan irányba próbáljuk befolyásolni, hogy az meg tudjon nyugodni.
