Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 16. kedd (15. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló tö... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
172 kölcsönszerződésére vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVI II. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló T/1272. számú törvényjavaslatot támogassák. A KDNP a törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szé pen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel. Képviselő úr felszólalását a helyén mondja el. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagában kissé bohózatba illő, hogy egy 2010ben már eszkalálódott probléma részleges megoldásáról ma folytat le vitát a tisztelt Ház, és az is, hogy 2014ben ez még mindig kérdések tárgyát képezheti, főleg egy olyan folyamatáb ra végén, ahol egy másfélkét éves huzavona, egy rétestésztanyújtás folyamodványában elmondható az, hogy a Kúriára, az Alkotmánybíróságra, az európai különböző szervezetekre, majd megint a Kúriára várakozva egy olyan ígéretcunami zajlott le a magyar közéle tben a devizahitelkárosultak ügyében, ami párját ritkítja és egyben példátlan is. Most végre eljutottunk oda, hogy a tavaly novemberi nagyon kemény, a bankoknak adott ultimátumszerű határidőt, miszerint ha önmaguktól nem gyakorolnak belátást, azt követően a kormányzat nagyon keményen helyre teszi őket - ebből ugye nem lett semmi , váltotta fel végül egy most őszre ígért teljes körű elszámoltatási és megoldási csomag. Ezen őszi ígérvényből most eljutottunk oda, hogy egy előttünk fekvő, februármárciusra te rvezett részleges forintosítási terv van előttünk, aminek a véleményezése legalábbis érdekes feladat elé állítja a tisztelt Ház képviselőit, hiszen maga a képlet majd a Magyar Nemzeti Bank által lesz meghatározva. Kicsit részben egy biankó csekket írunk al á, de legalább jó irányba indulunk el. Ennek a hiányosságait azért érdemes mindenképpen szemrevételezni. Az tehát, hogy a mostani őszi ígérvényből hogyan lett megint csak részleges megoldás és „majd tavasszal”, ráadásul egy kicsit később azok esetében, aki knek a bankja a magyar államot, tehát a piacot „biztosító” magyar államot pereli, egészen elképesztő. Az lenne szükséges, ha egy alapkitételben meg tudnánk állapodni, ez pedig az, hogy a lopott holmi visszajár. Ha viszont a lopott holmi teljes egészében vi sszajár, akkor ki kell jelenteni, hogy nagyon sok fölösleges vitát folytattunk és folytatunk le a kérdéskör kapcsán. Hiszen ha szóba került a forintosítás, és meglepő, majdhogynem megrendítő módon MSZPs részről is szóba került az a forintosítás, amelynek a csírája sem volt meg ezen politikai közületben akkor, amikor kormányon volt, akkor, amikor hagyta eszkalálódni ezt a katasztrofális helyzetet, akkor, amikor a svájci jegybanktól kezdve már majdnem az egész világ figyelmeztette önöket arra, hogy ebből óri ási probléma lesz, a probléma az, hogy az akkori kormányzat, az akkori fogyasztóvédelem és az akkori ellenzék egymással karöltve nem tett semmit. Hiszen ki kell jelenteni, hogy ezért a problémakörért nagyban a balliberális kormányzatok felelőtlen és sokszo r áruló politikája a felelős. De azt is ki kell jelenteni, hogy mi átkutattuk az akkori parlamenti archívumot, és az akkori ellenzék jobbító módosító beadványait nem találjuk. Nem találjuk a harcos kiállást abban a kérdéskörben, amit most látszólag meg sze retne oldani a kormányzat. Hogy van az, hogy 2010től mi, jobbikosok már itt a parlamentben jeleztük ezt a problémát, jeleztük a forintosítás igényét, azóta ezt nagyon sokszor szakmaiatlannak minősítették, kivitelezhetetlennek minősítették, most mégis rész ben ugyanez fekszik előttünk? Ugyanakkor az azt megelőző időszakban, tehát három hónappal azelőtt, hogy mi ezt jeleztük volna, az akkori ellenzék semmiféle tanújelét nem adta annak, hogy egyáltalán felismerné, hogy ilyen probléma létezik Magyarországon. Az akkori balliberális „elitről” pedig nem érdemes beszélnünk, hiszen a Bankszövetséggel való összekacsintások mennyisége akkor volt talán egy hónapra eső tekintetben a legmagasabb.