Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1576 a hatóságok közötti együtt nem működésnek a katasztrofális ered ményeit. Nyilván ez volt a legszembetűnőbb, de sok egyéb példát is fel tudunk hozni. Ezt a rendszert is, ezt a hatósági keszekuszaságot és felesleges párhuzamosságokat is, úgy gondolom, hogy kezelni kellene. De induljunk el egy kicsit messzebbről! Ugye tud juk, hogy a Föld szilárd részének mindössze 11 százaléka termőföld, az EUátlag azért szerencsére ennél magasabb, 30 százalék körüli, hazánk pedig kiemelkedő a 60 százalékos arányával. Ezzel egyértelművé vált, hogy Magyarország természeti erőforrásainak je lentős hányadát, közel a harmadát a termőföld jelenti, és ezzel együtt a termőföld hazánk legnagyobb értékű megújuló természeti erőforrása is, és a külszíni bányászat ezt részben veszélyezteti, illetve befolyásolhatja. Az ország földterülete 9,3 millió hek tár, ebből ugye 7,7 millió hektárra tesszük a termőföldeket, és ebből 5,8 millió a mezőgazdasági termőterület. Ezek a mutatók egyébként kedvező földellátottságot mutatnak, ha csak néhány országgal összehasonlítjuk: Bulgáriában 0,67, Dániában 0,64, Ausztriá ban 0,36, Hollandiában 0,18 hektár/fő, nálunk pedig a 0,58 hektárral egy erős középmezőnyt tudunk magunkénak. Azonban az időbeli tendencia azt mutatja, hogy bár Magyarország lakossága fogy, a mezőgazdasági terület nagyobb arányú csökkenése miatt egyre kise bb az egy főre jutó, hasznosítható mezőgazdasági terület. Míg 1990ben ez 0,62 hektár/fő volt, addig 2001ben ez már 0,58 hektár/főre csökkent, hát sajnos frissebb adatok most nem állnak rendelkezésre, illetve csak pletykaszinten ismerhetjük ezeket. Napjai nk termőföldpolitikájának gyakorlati megjelenése - és ebben a bányászat szerepe is természetesen benne van - kedvezőtlen képet mutat. Míg 1990ben 8,24 millió hektár termőterület volt Magyarországon, addig 2007re ez 7,7 millióra csökkent. Ez, azt hiszem, elég szemléletesen mutatja azt a problémát, amivel szemben állunk, és amelyet tovább gyengíthet negatív irányba az, ha nem körültekintően fogadjuk el például ezt a javaslatot is. A termőföldkivonás folyamatát vizsgálva nyilvánvalóvá válik, hogy nagyobb id őintervallumra vonatkoztatva évente egyre több termőföld kerül végleges, más célú hasznosításra. Itt is egy szemléletes adatot hadd hozzak a Ház elé: 1950 és ’90 között évente mintegy 9 ezer hektárral csökkent Magyarországon a termőterület, míg 2007re ez az arány már évi 15 ezer hektár volt. Ez is, azt hiszem, elég jelentős növekedést mutat, ami szintén aggályokra ad okot. A talajkészletek megkülönböztetett jelentősége a természeti erőforrások között ésszerű hasznosítást, védelmet igényel, szerintem ebben mindannyian egyetértünk. Ugyanakkor a talajhasználat által okozott károk nemcsak közvetlenül a termőföldet, talajt érintik, hanem közvetetten a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, felszín közeli légkört, élővilágot - erről Kepli Lajos képviselőtár sam már részletesebben beszélt. Természetesen a bányászat mellett, most természetesen nem csak a bányászatot kell kárhoztatni, hiszen jelentősen csökkenti e területeket az urbanizáció, az ipartelepítés, a települési infrastruktúra- és üdülőfejlesztés, és p ersze még a hulladékelhelyezés is. A felsoroltak a termőföldek, a talaj megsemmisülését, fizikai pusztulását jelentik, mert az elpusztult termőföld talajtani módszerekkel nem termelhető újra, így az elveszik, a talajok soha többé nem vonhatók be a mezőgazd asági művelésbe. A mezőgazdaságnak a társadalom igénye által támasztott követelménye tehát ezáltal évről évre növekszik, hiszen egyre kisebb területen kell ugyanezt kielégíteni. Egyébként a talajhasználattal több európai uniós dokumentum is foglalkozik, és jó lenne, ha ezeket komolyabban is tanulmányoznák a döntéshozók. A dokumentumok egységesen alapvető stratégiai célként tűzik ki, hogy minden talajhasználat a talaj ökológiai védelmének figyelembevételével kell hogy történjen, illetve a talajvédelemnek az ágazati politikába kell integrálódnia, különösen, és itt sok mellett a bányászati, ipari, turisztikai, közlekedési, mezőgazdasági, erdészeti, városfejlesztési, területrendezési politikák esetét is említi. Közhely, de azt gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a talaj létfontosságú, de korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, ezért használatát ésszerűen kell megtervezni. Az illetékes hatóságoknak
