Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1570 Ez rendkívül érdekes annak fényében, hog y a most benyújtott bányászati törvénymódosítás a hatósági engedélyezési jogkörök megoszlásába úgy nyúl bele, hogy erősítheti a bányászati hatóság befolyását a palagázzal kritikusabb zöldhatóság rovására. A törvénymódosítás mögötti hatósági folyamatba nem látunk ugyan bele, nem tudjuk, hogy a módosítás milyen hatással lesz a környezetvédelmi hatóság jogához a palagázfúrások engedélyezésére. Ugyanakkor a paksi atomerőműbővítés módja nem hagy kétséget afelől, hogy a kormánynak a különböző gazdasági lobbik fo ntosabbak a környezetvédelmi megfontolásoknál. A mindenkori energiapolitika komoly hatást gyakorol a társadalmi igazságosságra. Egyrészt komoly hatása van a társadalmi egyenlőtlenségekre, hogy kinél csapódik le az energiatermelés haszna, azaz kihez kerülne k az e szektorból származó jövedelmek. És akkor még nem beszéltünk azokról a bújtatott társadalmi támogatásokról, amelyekre a költségvetés lehetőséget teremt. Volner képviselő úr részben ezekre hívta fel a figyelmet, véleményem szerint teljes megalapozotts ággal. (14.20) Ebből a szempontból is problémás a hazai palagázbányászat, hiszen a kanadai, illetve részben orosz tulajdonú cég fog bányászni, ami gyaníthatóan nem a vidéki foglalkoztatásra lesz pozitív hatással. Szintén álmegoldás a széndioxid geológiai tárolása, ami alapvetően a széndioxid nagy mennyiségű létrehozásával jár együtt. A széndioxid geológiai tárolása a légkörre káros gázok kibocsátáscsökkentését megkövetelő szerkezet változását halogatja tovább. Erről sem volt társadalmi vita, nem voltak h atástanulmányok, nem tudjuk, ki számolta ki, hogy ez jó lesze az országnak, jó lesze az ország környezetének, nem látjuk azt, hogy mi alapozta meg az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket. Az LMP energiapolitikai elképzelései arra adnának választ, hogy bár jelenleg a gazdaság és a társadalom az olcsó és bőséges fosszilis energiára épül, ez fenntarthatatlan, és komoly társadalmi, környezeti veszélyeket is hordoz magában. A klímavédelem és a fenntartható háztartási kiadáscsökkentés érdekében az LMP nem a foss zilis fűtőanyagok bányászatát és elégetését támogatja, hanem ezek megspórolását. A legolcsóbb és legtisztább energia az, amelyet nem használunk fel. A fosszilis energia ezenkívül véges, egyre költségesebb, nem újul meg, és számos tekintetben környezetszenn yező. A kormány energiapolitikájának négy területre kell koncentrálnia: a nemzeti önrendelkezésre, a foglalkoztatásra, a társadalmi igazságosságra és a környezeti, természeti erőforrások védelmének fontos stratégiai szempontjaira. Ennek legfőbb eszközei a megfelelően, decentralizáltan alkalmazott megújuló energiaforrások, a nap, szél- és geotermikus energia helyi viszonyokhoz alkalmazkodó megvalósításában rejlenek, az energiahatékonysági beruházások és az energiaszegénység elleni küzdelem. Az LMP által han gsúlyozott energiapolitikai célok egyik legfontosabb eszköze az energiatermelési szerkezet oly módon történő átalakítása, hogy az minél inkább megújuló energiaforrásokra támaszkodjon. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy távlati cél, a megújulókra való teljes átállás nem mehet máról holnapra, amit elismerünk, energiaigényünk kielégítésében még jó ideig támaszkodni kell a fosszilis energiahordozókra, ami azonban nem jelenti azt, hogy a jövőbe nézve forrásokkal, hatósági engedélyezésekkel egy helytelen irányban k ellene nyomni a lehetőségeket. A hazánkra vonatkozó megújulóenergiapotenciál felmérései nem egységesek, de összességében kijelenthető, hogy nincs elvi és gyakorlati akadálya annak, hogy hosszabb távon akár a teljes hazai energiafogyasztást megújulókból f edezzük, különösen, hogy az alternatív megújulóenergiatermelési módok gyakorlatilag mindegyike nagyarányú, minden bizonnyal forradalmi fejlődés előtt áll. Ezt teremtené meg a kormány annak a lehetőségével, ha a K+F forrásokba minél többet tudna fektetni, hogyha megvizsgálná azokat a lehetőségeket, hogy milyen potenciál áll ez előtt, és az iparnak, a MOLnak és számos ilyen nagy cégnek a szabályozási hátterével sokkal inkább azt az ösztönzést teremtené meg, hogy lehetőség szerint minél teljesebben, minél ki egészítőbben
