Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1567 Fontos azt is tisztázni, és ennek itt örömmel láttam volna helyét ebben a törvényjavaslatban, hogy vajon a stratégiai készletekkel kapcsolatban milyen po litikája van a kormánynak. Milyen stratégiai elképzelései vannak? Mire is gondolok? Van egy jelentős mélységben fekvő makói földgázmező, amit a jelenlegi technológiákkal nem vagy csak korlátosan lehet kitermelni. Akkor, amikor a magát nemzetinek mondó korm ány ezt a makói földgázmezőt gyakorlatilag átengedte a külföldiek számára, értékesítette azt, akkor nem tett egyebet, mint hogy a stratégiai magyar földgázvagyon jelentős részéről, ezt egyébként Európa második legnagyobb földgázmezőjeként azonosították, le mondott egész egyszerűen a külföldiek javára. Mi volt az indoka ennek az intézkedésnek? A kormány azt mondta, hogy a jelenlegi technológiákkal ez nem kitermelhető, ezzel nem érdemes foglalkozni, aztán aprópénzért kiárusította a nemzeti vagyont. És tessék m egmondani, mi történt: egy magántőkével működő tőkés társaságnak érdekes módon a magyar földgázkészlet birtoklásához jelentősebb stratégiai érdeke fűződött. ugyanis egy magántőkéből alakuló társaságnak érdeke volt megvenni a földgázmezőt. Akkor tessék mond ani, miért nem volt érdeke a magyar államnak továbbra is birtokolni ezt?! Miért gondolkodik vajon hosszabb távon egy magántőkével alakuló gazdasági társaság, mint maga a magyar állam? Vajon ez a nemzeti vagyonról szóló törvény passzusának megfelele, hogy felelős módon, átláthatóan, hosszú távú koncepciók mentén kell gazdálkodni a nemzeti vagyonnal? Aligha felel meg ennek. Ha egy magántársaság hosszabb távon kalkulál a saját gazdasági érdekeivel, mint a magyar állam, hölgyeim és uraim, az maga a szégyen, az a nemzeti ásványkincsvagyonunk eltékozlása. Tehát egészében véve ebben a törvényjavaslatban vannak előremutató és jó elemek, azonban azok a hiányosságok, államtitkár úr, amelyeket a törvényjavaslatban felfedeztünk, arra engednek következtetni, hogy ha a k ormány jól akarja végezni a dolgát, akkor rövidesen vissza kell hozni a bányászatról szóló törvényt az Országgyűlés elé, és ismét újra kell tárgyalni ezeknek a kérdéseknek a mentén. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Kös zönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sallai Róbert Benedek képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr! SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök úr . Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyjából, ha röviden kellene fogalmaznom, akkor hasonló következtetésekre jutottunk, mint a Jobbik szakpolitikusa, hogy van néhány támogatandó elem, és nagyon komoly kockázatok vannak ebben a jogszabályter vezetben. El kell mondjam, sajnos megkerülhetetlen az, hogy az általános vitában két dolog ne történjen meg. Az egyik az, hogy ne beszéljen egy párt valamilyen szinten a saját értékeiről, a másik pedig az, hogy ne keresse egy jogszabálytervezetben azokat a látnivalókat, azokat az apróságokat, amelyeket belelát, kockázatnak lát, és ezért erre koncentrál. Hadd mondjam el, hogy a Lehet Más a Politika egy ökopártként messzemenőkig azért elkötelezett, hogy Magyarország ásványkincse, termőföldjei mint Magyarorszá g legfontosabb természeti erőforrásainak rendszere az az erőforrásháttér, amire gazdaságot építeni lehet. Nem hiszünk abban a szolgáltatói, kereskedői társadalomban, ami NyugatEurópa sok jóléti társadalmában kialakult, és nem hiszünk egy olyan gazdaságban , ami nem a természeti erőforrásokat helyezi legelsősorban előtérbe. Ugyanakkor éppen ebből a szemléletből adódóan nagyon nagyfokú fontossággal és jelentőséggel kezeljük mindazokat a jogszabályokat, amelyek ezeket a természeti erőforrásokat igyekeznek vala milyen formában hasznosítani. A mai nap folyamán, a napirend előtti felszólalásomban már említettem ezt a - nem tudom magyarul - világboldogsági jelentés című dokumentumot, amit ugye, megvizsgáltak, és nagyon sok szempont alapján értékeltek, és ahol a 110. helyen szerepeltünk. Ebben nyilvánvalóan látható az, hogy főleg az északeurópai államok, de több jóléti nyugateurópai állam is az első 10ben szerepel, többek között olyanokkal együtt, mint Costa Rica vagy Mexikó. Ez azért érdekes, mert nagyon sok
