Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 11. kedd (25. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1565 pedig ezt a fajta adóemelési stratégiát úgy árazzák be, hogy vagy igyekeznek kivonulni az országból, vagy pedig létre sem hoznak itt új beruházásokat, mert egész egyszerűen azt látják, hogy egy ilyen protekcionista eszközökkel működő gazdaságban, mint amilyen jelenleg Magyarországon van, azoknak éri meg beruházni, akik ki tudják számítani, hogy a kormány a következő években milyen lépéseket fog lépni. Ők azok, akiknek súgnak adott esetben, hogy ebben az ügyben nyugodtan tegyene k be pénzt, és ők azok, akik gyakorlatilag ezzel nem kockáztatnak semmit. Emlékeztetnék arra, hogy a rendszerváltáskor Magyarországon 60 ezer ember dolgozott a bányászatban, ebből a szénbányászat önmagában is 50 ezer embert szívott föl, az uránbányászat 70 00 embert, a bauxitbányászat 3000 embert foglalkoztatott. Látható tehát, hogy van ebben munkaerőtartalék. A jelenlegi becslésünk szerint, amit a szakértői tanulmányok részletes anyagára alapoztunk, amely a 2014es választási programunk Hét vezértervében szerepelt az ásványkincshasznosítási programfejezetnél, úgy becsültük, hogy körülbelül csak a bányászatban 30 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni. Még egyszer emlékeztetnék arra, hogy ez a 30 ezer új munkahely a rendszerváltáskor meglévő 60 ezer új mun kahelynek a fele. A felét viszont az akkori munkahelyek számának létre lehetne most is hozni, ha lenne erre kidolgozott bányászati koncepció, egy olyan hosszú távra kiható elképzelés, ahol a kormány szavahihető, és biztosítja adott esetben a vállalkozásoka t arról, hogy nem fogja hátrányosan módosítani azt a gazdasági környezetet, amelyben ezek a cégek tevékenykednek. Fontos azt is elmondani, hogy nem csak magántőkéből valósulhatnak meg ilyen fejlesztések, illetve az általános tapasztalat az, hogy ahol bányá szati tevékenység folyik, ennek a jelentős multiplikátor hatása hozzájárul a foglalkoztatottság növeléséhez más ágazatokban. Itt emlékeztetném a képviselőtársakat arra, hogy azokban a bányászvárosokban, bányászfalvakban, amelyek még most is megvannak, azér t volt korábban jelentős fellendülés és élénk gazdasági tevékenység, mert nemcsak a bányászatból részesedtek emberek, hanem a bányászok adott esetben a saját lakókörnyezetükben elköltötték a pénzt, a bányának önmagának is volt egy jelentős beszállítási igé nye az élelmiszeripar, a gépipar, a faipar és jó néhány egyéb ágazat felé; tehát jó néhány ember foglalkoztatása más, a bányászathoz kapcsolódó ágazatokban történt meg. Ha a nemzetközi mutatószámokat vesszü k alapul, amelyek ezt a multiplikátor hatást számszerűsítik, és azt mondjuk, hogy a rendszerváltáskor meglévő 60 ezer munkahelynek csak a felét, 30 ezer embert lehetne elhelyezni jelenleg a magyar bányászatban, ez arra elegendő lenne, hogy hozzájuk kapcsol ódóan körülbelül 90100 ezer ember foglalkoztatását az egyéb ágazatokban, amelyek kifejezetten a bányászati munkahelyek köré szerveződnek, létre lehetne hozni. Tehát azt kell hogy mondjam, jelentős a munkaerőpiaci tartalék ezen az ágazaton belül, és csak b iztatni tudom arra a kormányt, hogy tegye világossá az álláspontját, biztosítsa a vállalkozásokat arról, hogy hosszú távon ezek a beruházások biztos üzleti környezetben fognak maradni, nem fogják emelni adott esetben drasztikus módon az adóterheket, hanem kiszámítható gazdasági környezetben tevékenykedhetnek ezek a cégek. Nagyon fontos az is, hogy maga a magyar állam is tevékenyen, aktív módon vegye ki a részét a bányászatból, éppen azért, mert azok a nemzetgazdasági előnyök, amiket a bányászati tevékenység jelent Magyarország számára, nem szorosan a bányászatban jelennek csak meg, hanem más gazdasági ágazatokban is megjelennek, és természetesen növelik Magyarországon a közjót. El tudunk képzelni olyan megoldásokat is, hogy adott esetben a magyar állam tulaj donosként képviselteti magát egyes bányászati vállalkozásokban, és ezzel a tulajdonosi részvétellel biztosítja a magánbefektető részére azt a fajta állandóságot és biztonságot, amit ezek a cégek jelenleg igényelnének. Nagyon fontos azt is látni, hogy a mag yar ipar leépülésével és radikális visszaszorulásával a rendszerváltás óta Magyarország jelentős széndioxidkvótafelesleggel rendelkezik, amit a nemzetközi piacon értékesítünk jelenleg. Ezt a bányászati tevékenységet a széndioxidkvóták magasabb arányú k ihasználásával természetesen hasznosítani lehetne.
