Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 10. hétfő (24. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1495 politikával , külpolitikával igenis ki tudjuk domborítani hazánk előnyeit, és igenis lehet olyan politikát folytatni, lehetne, amivel megbízható és büszke magyarok lehetünk. Még egy dolog van, amiben folyamatosan ferdít a miniszterelnök. Az pedig az, hogy mindig úgy é rzi, a magyar embereket támadják kívülről, belülről. Nem, nem a magyar embereket támadják! A magyar kormány követ nagyon hibás politikát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jó lenne, ha Orbán Viktor megértené, hogy ő nem egye nlő Magyarországgal, és a magyar emberek sem egyenlőek Orbán Viktor intézkedéseivel. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr: „Miniszterek korlátlan pénzéhsége vet véget a magyar bor visszatérőben lévő presztízsének?” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A hírek szerint a kormányon belü l komoly belső harcokat okoz a magyar bor és annak kormányzati kezelése. Ennek egyik első kézzelfogható bizonyítéka az volt, amikor minap megtartották az első ülését a Gazdasági bizottság bor és gasztronómia elnevezésű albizottságának, amelyet az a Tiffán Zsolt miniszteri biztos vezet, aki furcsa módon még az előző parlamenti ciklusban a Mezőgazdasági bizottságban a szőlészeti és borászati albizottságot vezette, lássuk be, nem túl nagy sikerrel. Elég, ha arra gondolunk, mekkora bohózat volt az a hegyközségi törvény, amely nemegyszer került ide, az Országgyűlés elé. Úgy gondolom, szánalmas és kiábrándító volt, hogy egyegy jogszabályt - nem csak a hegyközségit, sok másra is volt példa - mennyire trehány módon és a szakma véleményének kikérdezése nélkül képese k önök a Ház elé hozni. Aztán persze a gyakorlat előbb vagy utóbb - sajnos inkább csak utóbb - mégiscsak bebizonyítja, hogy érdemes lett volna a szakmára hallgatni. (23.20) De térjünk vissza a mai témához! Ha jóhiszeműen én most el is fogadom azt, hogy a p árhuzamosság oka az, hogy a kormány komolyan veszi a magyar bor jövőjét, akkor is kérdéseket vet fel bennem, hogy lehete egységes szakmai irányítást elképzelni, hiszen kormányzati szinten több szervezet gondolja, hogy éppen ő illetékes a bor témájában. Cs ak felsorolás szinten néhány: itt van például az Agrármarketing Centrum, itt van a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, és ahogy már említettem korábban, itt van a két parlamenti bizottság alat t működő két albizottság is. Az AMC sorsa ráadásul a vezetőváltás után is bizonytalan, információink szerint jelenleg is komoly harcok folynak érte, még azt sem tudni pontosan, hogy melyik tárca kapja meg. Szintén tudható, hogy a Külgazdasági és Külügymini sztérium a bortémában nem is hajlandó kommunikálni a borászágazatot irányító földművelésügyi tárcával. Sejtések szerint ezen hozzáállás mögött is az húzódik meg, hogy bizonyos kormányzati szereplőknek a szakmai irányítás helyett a zavarosban történő halász ás kedvezőbb, hiszen ez számukra előnyösebb helyzetet okoz, ez a széttagoltság mindenképpen az ő helyzetüket erősíti. Viszont számomra érthetetlen lenne, ha nem a szakmai irányításért felelős FM kapná vissza a bor feletti teljes rálátás szerepét. Félő, hog y a belső marakodás eredményeként a magyar bor lesz az igazi vesztes, ezen keresztül pedig azok a magyar szőlészek és borászok, akik munkájukkal megteremtették az elmúlt időszak emelkedő sikereit. A szétszabdalt viszonyok miatt ma a bor és annak marketingj e sokszor nem azoknál van, akik nem csupán a termelőt, de a terméket és annak piacát is jól ismerik, hosszú évek kereskedelmi adatával rendelkeznek, látják az exportpiaci mozgásokat, hiteles és naprakész adatokkal rendelkeznek a borágazatról. Ma úgy áll a helyzet, hogy a hosszú távú tervezhetőséget felülírja, hogy
