Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 10. hétfő (24. szám) - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1482 visszaélések történtek a közpénzekkel szemben, sőt az is, hogy a felmerült károk megtérülésére vajmi kevés az esély. A probléma eredője az állami vagyonról szóló törvény, 2007. évi CVI. törvény, az úgynevezett vagyontörvény 2007. novemberi módosítása volt, amelynek értelmében - idézem – „Az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát ál lító és az Országgyűlésben képviselőcsoport alakítására is jogosultságot szerző párt részére, a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében iroda rendeltetésű ingatlan vásárlásához a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. a párt kezdeményezésére pénzkölcsönt n yújt.” A hitelkihelyezés során az MFB, Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság, amely 1991. XI. hó 27ei megalapítása óta a magyar állam kizárólagos tulajdonában lévő hitelintézet, közreműködői feladatokat látott el. A vagyontörvény fent i rendelkezései alapján nyújtott hitelek megállapíthatóan a mindenkori költségvetést terhelték. (22.20) A pénzkölcsön nyújtására tehát egy olyan bank részéről került sor, amely akkor is köztulajdonban állott, és olyan forrá sokat helyezett ki, amelyek közpénznek minősülnek. E két tényező együttes állása alapján joggal gondolná bármely állampolgár, hogy ezeknek a kölcsönöknek a kihelyezései a legnagyobb nyilvánosság biztosítása mellett, mindenki számára átlátható módon mentek végbe. Ez azonban nem így történt. A Gyurcsány- és Bajnaikormányok, majd a 2010es hatalomváltást követően az Orbánkormány is gyáva módon a magyar emberek közpénzeivel mismásolva, banktitok mögé bújva igyekezett óvni, védeni a közvélemény elől az úgyneve zett rendszerváltó pártok piszkos üzelmeit. Az elmaradt elszámoltatásnak ez is egy elementáris része, amellyel önök igenis adósok a társadalom felé a mai napig. Az ügyletek volumenét kellőképpen érzékelteti egyetlenegy adat: a Szabad Demokraták Szövetsége a szóban forgó kölcsönökből rövid idő alatt húsz darab ingatlant vásárolt, ezek közül több esetben előfordult az is, hogy - az ÁSZ óvatos megfogalmazása szerint - az ingatlanok pártcélra történő használata nem volt igazolható, annak ellenére, hogy az említ ett vagyontörvény értelmében, mint említettem, pénzkölcsön kizárólag a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében iroda rendeltetésű ingatlan vásárlásához volt nyújtható. Hogy csak egy példát említsek: két irodát is vásárolt az SZDSZ akkor olyan tel epülésen, ahol egyáltalán nem volt pártszervezet. Tehát a párt működéséhez olyan településen vásárolt ingatlanokat, ahol nem is volt alapszervezetük. Egyébként erre is többször felhívtuk a kormány figyelmét, akkor is, amikor államtitkár asszony még miniszt erként vezette az illetékes tárcát. Természetesen sem a húsz ingatlan, sem a céltól eltérő használat nem volt nyilvános, egészen addig, amíg az Állami Számvevőszék közzé nem tette az ominózus jelentését. E jelentésből tudjuk azt is, hogy „az MFB 2010. dece mber 28án a kölcsönszerződést felmondta, mivel a párt 2009. július 15e óta a tőke- és kamatfizetési kötelezettségének nem tett eleget”. Mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy ha egy szerencsétlen sorsra jutott honfitársunk a hiteleit nem tudja fizetni, ak kor milyen hamar és milyen megalázó végrehajtási procedúráknak teszik ki. Úgy látszik, az SZDSZ e téren is kiváltságos helyzetet élvezhetett, hiszen az állami tulajdonú bank közel másfél évet várt, s hangsúlyozom, nem a végrehajtással, hanem egyáltalán a h itelszerződés felmondásával. Másfél év után mondta föl a hitelszerződést. Ami azonban ennél sokkal súlyosabb, hogy azóta újabb négy esztendő telt el, és semmilyen információval nem rendelkezünk arról, hogy a szerződés felmondását követően a végrehajtási jo g megnyílta után milyen intézkedéseket tett az állami vagyon kezelője annak érdekében, hogy a kintlévőségeit behajtsa. Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy a késedelem a konkrét esetben a helyzet eszkalálódásához vezetett és vezet mind a mai napig. Ezt ráadásul pontosan tudniuk kellett mind a párt vezetőinek, mind pedig az állami vagyon nevében eljárni jogosult szerveknek és személyeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2011es adósság utáni kamattartozás már 2011 végére 58 millió 274 ezer forintra rúgott. Az már csak hab a tortán, hogy a párt az államon kívül, ugyancsak ingatlanügyekből kifolyólag, a VII., VIII. és IX. kerületi önkormányzatoknak is
