Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 10. hétfő (24. szám) - Önálló indítványok tárgysorozatbavételi kérelmének tárgyalása - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1407 Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a kérdéseket a mai napra befejeztük. Önálló indítványok tárgysorozatbavételi kérelmének tárgyalása Tisztelt Országgyűlés! Most előterjesztések tárgysorozatbavételi kérelmének tárgyalása következik. Az LMP képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országg yűlés döntsön az országos politika rendszerváltást követő meghatározó szereplői állambiztonsági múltjának vizsgálatát kezdeményező H/484. számú határozati javaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt az Igazságügyi bizottság utasította el. Ti sztelt Országgyűlés! Most először megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak. Képviselő úr, 5 perc áll rendelkezésére. Parancsoljon! (A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Gelencsér Attila váltja fel.) DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt négy esztendőben nagyjából hat javaslatunkat söpörte le a kétharmados többség a rá jellemző sunyisággal, általában úgy, hogy tartózkodott a bizottsági és plenáris üléseken egyaránt, ami az állambiztonsági múlt fe ltárására vonatkozott. Picit meguntam ezeket a hiábavaló kísérleteket, és fordítottam egyet a játékon. Próbáljunk meg a lényegről beszélni, próbáljuk meg nem engedni azt, hogy itt önök elkenjék a problémát, és nézzük meg, nézzünk szembe azzal, ami a leglén yegesebb talán, hogy a ’89 utáni folyamatokat miként befolyásolták a túlélő állambiztonság különböző személyei, a túlélő állambiztonságnak rendelkezésére álló, adott esetben külföldi kapcsolati tőke, miként befolyásolták azok a kapcsolatok, amelyek szálai, eredete visszavezet a ’89 előtti Magyarországra. Az az országgyűlési határozati javaslat, amit a Ház elé terjesztettem, abból indul ki, hogy a kétharmados többség fölállította a Nemzeti Emlékezet Bizottságát. Már akkor, ennek a törvénynek a vitájánál több en jeleztük abbéli félelmünket, hogy önök azért akarnak létrehozni egy bizottságot, hogy ne kelljen szembenézni azzal, ami kellemetlen. Természetesen nagy csalódást nem okoztak, hiszen amióta van a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, azóta nagy hallgatás van a p iszkos múltról. A javaslatunk arra vonatkozik, hogy az Országgyűlés az önök által felállított és természetesen a csak a Fidesz jegyében megalakult Nemzeti Emlékezet Bizottságát szólítsa fel arra, hogy 2014. december 31ig, tehát még van idő, vizsgálja meg valamennyi személyt, aki egyébként 1989. október 23át követően részt vett a magyar politika alakításában. Tehát azt szeretnénk kérni, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága év végéig tegyen egy jelentést közzé arról, hogy mindazok a személyek, akik akár korm ánytagként, akár képviselőként ’89. október 23át követően ezt az országot irányították, mennyiben voltak érintettek a kommunista állambiztonsággal. (16.40) Azért fontos ez a javaslat, mert az elmúlt öt alkalommal önök folyamatosan - elég arcátlan módon - azzal bújtak ki a szembenézés alól, hogy állandóan arra hivatkoztak, hogy nem lehet itt a bezsarolt kis spicliknek a sebeit újra feltépni. Bújtak önök az egyházi személyek mögé, hivatkoztak itt fűrefára, most viszont színt kell vallani. Itt nem egyszerűen megzsarolt, kerékbe tört életű