Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 15. hétfő (14. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
140 teljesen természetes, hogy nem szeretjük a szennyest kiteregetni, és itthon kellene ezt az ügyet megoldanunk, s a Nemzeti Földalap és a nemzeti parkos pályázatok körül kirobbant többi botrányos ügyet is, de úgy tűnik, az itthoni keretek között nem működhet ennek a felgöngyölítése, márpedig az eddigi példák azt mutatják, hogy bizony nem működik, az NFA egyfajta állam az államban működik, és semmilyen jogi orvoslást nem lehetett eddig vele szemben érvényesíteni, nagyon kevés volt legalábbis a sikeres bírósági ítéletek száma, már ami a vesztes feleket érinti. Én mindenképpen arra szeretném már sokadszor felszólítani a kormányt, hogy ezt a pályázati rendszert, ami alapján mind a nemzeti parkos, mind pedig az NFA alá tartozó földterületeket pályáztatja, gondolja át, legye n ez a pályázati rendszer nyilvános, legyen jogorvoslati lehetőség. 2014ben Európa közepén egészen elképesztőnek tartom azt, hogy a közvagyont, mindannyiunk földterületét úgy pályáztatja meg az állam, hogy erre nincs rálátás, még nekünk, országgyűlési kép viselőknek is csak nagyon korlátozott módon van, de az átlag állampolgárnak még ennyi sem jut. Tehát ezek az alapvető követeléseink, illetve az eddigi pályázatok haladéktalan felülvizsgálata. Az olyan esetekben pedig, ahol meg lehet állapítani azt, hogy bi zony csókosság, kormány közeli érdekkör jutott a területekhez, és semmilyen más érdeme nincsen, csak annyi, hogy jóban van egy aktuális államtitkárral vagy miniszterrel, ott pedig haladéktalanul bontsák fel ezeket a szerződéseket, és írjanak ki tisztessége s pályázatot. Az pedig alapelvként elmondható, hogy kizárólag helyben élő családi gazdálkodók legyenek ezen pályázatok nyertesei, az állattartást pedig valóban vasalják be mindenkitől, aki bevállalta ezt feltételként az adott pályázatban, mert eddig azt lá thatjuk, hogy csak bizonyos esetekben ellenőriznek, a sajátjaik felett pedig szemet hunynak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kiss László képviselő úr, MSZPképviselőcsoport: „Az írástudatlanság világnapjára” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. KISS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, egy mondatot ha megengednek ehhez a kérdéshez. Nagyon örülök annak, hogy az a demonstráció, amelyik Gőgös Zoltán szocialista politikus vezetésével itt a Ház előtt történt, ilyen talajra hullott, hogy most a DK és a Jobbik is csatlakozik ehhez az irányhoz. Úgy gondoljuk, hogy a magyar föld ügye mindannyiunk közös ügye. (22.40) Visszatérve szeptember 8ára, az írástudatlanság elleni küzdelemre, azért szerettem volna szót kérni ebben a kérdésben, mert azt gondo lom, e Ház falai között el kell hangozzék az, hogy az írástudatlanság kapcsán milyen sikerek és milyen látszólagos, valóban nem megalapozott tudások vannak ebben az országban. Szeptember 8án volt az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja. Ehhez képest a felmérések szerint a gyerekeink ötöde hagyja ott úgy az általános iskolát, hogy nem érti, amit olvas. A felnőtteknél ez az arány még rosszabb is. Általános vélemény, közkeletű hit, hogy a rendszerváltás előtt jobb volt az iskola, ez azonban ebben a form ában így nem igaz. 1990 előtt, sokan azt mondják, hogy jobb teljesítményt értek el a tanulók. Hoffmann Rózsa volt oktatási államtitkár is szívesen hivatkozott a ’70es, ’80as évek jó hagyományaira. Ehhez képest a valóság más. A ’90es évek közepén 22 orsz ágot érintő vizsgálat, úgynevezett felnőttírásbeliségi vizsgálat történt, ebben számos országot vizsgáltak. Magyarországot is. Az eredmény lesújtó volt. A szlovén, lengyel, portugál és chilei felnőtt lakosságot kivéve minden országnál gyengébb eredményt é rtünk el a 22 ország között. Ennek sok oka volt. Főleg azok az akkor már idősebb emberek, akiknek a Horthykorszakban nem volt módjuk megszerezni az alapvető
