Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 10. hétfő (24. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1356 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy néha nemcsak vitát kiváltó politikai kérdésekről, hanem a naptárt elővéve azokról az eseményekről is kell szólnunk, amelyek egyegy naphoz kötődnek. Tegnap én is ezt tettem, mint ahogy ezt tette az a nemzetközi közösség is, amely Berlinben a berlini fal leomlására emlékezett. Valóban, november 9én ez az esemény volt talán a legfontosab b. De én találtam egy másikat is. Annyi közös van bennük, hogy az egyik a kommunista rendszer brutalitásáról, a másik pedig a rendszer bukásának szimbolikus eseményéről szól. Hadd idézzük fel a történteket! 1989. november 9én az NDK Kommunista Pártja már nem tudott ellenállni a nagy nyomásnak, és hozott egy határozatot, amely a fal megnyitásáról szólt. Természetesen ők akkor nem gondoltak még a fal lebontására. Úgy is mondhatnánk, hogy legalábbis politikai értelemben omlott le ezen a napon a fal. Az előzmé nyek fontosak számunkra, hiszen annak magyar vonatkozásai is vannak. 1989. szeptember 11én Magyarország megnyitotta határait az NDK polgárai előtt. Hogy kinek a politikai érdeme ez, abba a vitába én nem kívánok beleszólni, viszont egy civil szervezet, a M agyar Máltai Szeretetszolgálat, és egy egyházi személy, Kozma Imre elévülhetetlen érdeme a menekültek ezreinek a befogadása és ellátása. Ezek az események - a fal lebontása, illetve a magyar határ megnyitása - jelei voltak a kommunista rendszer bukásának é s a Szovjetunió összeomlásának. Ebben nemcsak a rendszer életképtelensége és embertelensége, de kiváló politikai személyek is szerepet játszottak. Gondoljunk csak Lech Wałęsára, Reagen elnökre és persze II. János Pál pápára is. És aki az idők szavát felfog ta, ne hagyjuk ki Gorbacsovot sem. S ha már II. János Pált említettem, akkor hozzá fűződik az a másik esemény, amelyik szintén 9én történt, Apor Vilmos boldoggá avatása. Vagyis olyan példaképként állította a mártír győri püspököt elénk, ami nemcsak nekünk , de az egész világnak fontos. Ez valóban a kommunista rendszer brutalitását mutatta. Ismerjük a történetet, amikor a szovjet katonák, akik között voltak persze rendes emberek is, de azért szép számmal akadtak olyanok, akik raboltak, loptak és nőket erősza koltak meg, és ezek ellen nyújtott védelmet a győri asszonyoknak, és akkor egy szovjet katona egy sorozattal próbálta félreállítani őt az útból, és ebbe belehalt a mártír püspök. Tehát olyan események kapcsolódnak össze ebben a napban, amelyek a kommunizmu s jellegét mutatják, illetve befejezésének, bukásának a szimbolikus eseményeit. És persze a hírek között azért így a végén hadd említsem meg, mert szintén nemzetközi vonatkozása van annak az interjúnak, amit érdemes megemlítenünk. A magyar és a bajor minis zterelnök közös interjújáról van szó, amely a Die Weltben jelent meg. Ez a hagyományos magyarbajor kapcsolatra épül. A közös vélemény az Unióról, a demokráciáról, az európai értékekről azért is fontos számunkra, mert érzékelteti azt, hogy Magyarország tör ekvései és reményeink szerint lassan az elfogadottsága is erősödik és növekszik. Ez a nap tehát nem csupán egy olyan esemény emléknapja, amelyik a kommunizmus végét jelentette, hanem azoknak az értékeknek a megjelenítése is, amelyek ezt a véget elősegített ék és ma is sajátjai a magyar törekvésnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) (13.30) ELNÖK : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Er őforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ennek a 25 éves emléknapnak, november 9ének egy nagyon pozitív üzenete, hogy egyetlen fal sem maradhat örökké állva, amelyik elvál aszt népeket, szabad népeket és rab nemzeteket egymástól. Előbbutóbb minden nép, minden nemzet ledönti ezeket a falakat, amelyek a szabadságának korlátjaként emelkedtek föl, és előbbutóbb a szabadság, még ha 40 vagy 45 évet is kell várni, de beköszönt mi ndenhová.
