Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1324 jogszabály. Ezen ellentmondás feloldása nélkü l a javaslat gyakorlati végrehajtása a döntéshozatalra jogosult személyt, a hivatal mindenkori elnökét méltatlan helyzetbe hozhatja. Itt utalnék vissza a javaslatnak arra a célkitűzésére, miszerint ezen szabályozás a kutatási tevékenység autonómiáját hivat ott garantálni. Ez a célkitűzés a kormány egyedi döntéshozatali jogkörének ilyen mértékű szélesítésével biztosan nem valósítható meg. Erre is benyújtottunk egy módosító javaslatot a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről, ami azt jelentené, hogy dönt az NKFI Alap terhére hazai közfinanszírozású támogatás odaítéléséről törvény, kormányrendelet - a kormányhatározatot kivettük ebből a paragrafusból - nemzetközi szerződés, egyedi támogatás és kérelem alapján. Ez mindenképpen kellene, mert itt ellentmondás van , tehát a kormányhatározat nem megfelelő, ha önök már így kívánták beletenni a törvénybe. A javaslat részletes eljárási szabályokat határoz meg az alap terhére befizetendő innovációs járulék befizetésének módjáról, valamint annak esedékességéről. Ezzel sze mben csupán egy általános, garanciális elemektől mentes rövidke rendelkezést tartalmaz arról, hogy a NAV által beszedett innovációs járulék mikor és hogyan kerül a hivatal kincstári számlájára. Szintén a korábbi évek költségvetési trükközéseire utalva állá spontom szerint törvényi szinten szükséges azt rögzíteni, hogy az alap működéséhez szükséges forrásokat a megfelelő időben a NAV ténylegesen a hivatal rendelkezésére bocsássa. Ellenkező esetben a folyamatban lévő projektek finanszírozása akadozhat, ahogyan azt több ízben is láthattuk a korábbi kormányok alatt. Fokozottan érvényes ez a kockázat a hazai közfinanszírozású támogatásokra. A törvénytervezet szövege hosszan taglalja a költségvetési kutatóhelynél keletkező szellemi alkotásokhoz fűződő jogok hasznos ításának feltételeit. A költségvetési kutatóhelyek feladatait, működésének és gazdálkodásának rendjét jogszabályok rendezik széles körben, ezért a törvényjavaslatban foglalt szabályozás részletezettsége indokolatlan. Ez a részletezettség különösen disszoná ns abban a tekintetben, hogy a nem költségvetési kutatóhelyek által megvalósított támogatott kutatási és fejlesztési tevékenységek eredményeinek hasznosítására vonatkozóan szinte semmiféle rendelkezés nem szerepel a tervezetben. A törvényjavaslat szellemén ek figyelembevételével szükséges a közszférán kívüli szereplők által megvalósított támogatott projektek eredményeinek hasznosítására vonatkozóan minimális elvárásokat, esetlegesen kötelező vállalásokat meghatározni, különös tekintettel arra, hogy a terveze t preambulumában alapvetésként került megfogalmazásra, hogy a szabályozott és támogatott innovációs tevékenység a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét és fenntartható fejlődését szolgálja. A kutatásfejlesztési tevékenység minősítése egy olyan ú j elem a törvénytervezetben, amely valóban fontos és szükséges területe a központi szabályozásnak. A javaslat szövege részletesen szabályozza a minősítési eljárás terjedelmét, egyes lépéseit, valamint azok határidejét. Érthetetlen tehát, hogy miért került kizárásra a minősítési eljárás során a rendes jogorvoslat lehetősége. Erre a kérdésre az indokolás szövege sem tér ki. Kifogásolható továbbá, hogy a minősítési eljárás során az eljáró hatóság miért csak kérelemre tájékoztatja az ügyfelet azokró l az alapadatokról - iktatási szám, ügyintéző neve, a hivatal elérhetősége, az ügyfél jogai s a többi , amely adatok nélkül az ügyfél az alapvető jogait nem gyakorolhatja. Súlyosan aggályos a törvényjavaslatnak az a része, amely a minősítéssel kapcsolatos an szakértői véleményalkotásra kötelezi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát az adóhatóság erre irányuló megkeresése esetén. A szakvélemény alkotása során csak a számára az adóhatóság megkeresésében foglalt adatok állnak rendelkezésre, és a szakvéleménye megalkotásához egyéb bizonyítási cselekményeket vagy adatgyűjtést nem köteles végezni. Ez a gyakorlat olyan visszás helyzetek kialakulását eredményezheti, amelyekben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala korábban az ügyfél kérelmére és költségére lefolytato tt minősítési eljárás során hozott döntésével ellentétes szakvéleményt alkothat, mire a szakvéleményalkotásokkal eltérő adatok állnak majd rendelkezésére, mint az adatminősítési eljárásban. A leginkább kifogásolható ebben az, hogy a
