Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 15. hétfő (14. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
133 A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: „Tényleg megéri a vízi ’szafarira’ érkező, néhány kalandvágyó, ’fehér’ ökoturista kedvéért eljátszani az érintetlen dzsungel bennszülött málhahordóinak szerepét?” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi, nemzeti radikálisok szabad emberek vagyunk, éppen ezért nem nagyon szeretjük a tabukat vagy bizonyos tabukat, s nem fogadjuk el , hogy ezekről a dolgokról még a kérdésfelvetés szintjén se ejthessünk szót. Az egyik ilyen liberális tabu nem más, mint a vízlépcső kiépítése. Ahogy igaz ez a Dunára, úgy érvényes a Drávára is. A folyó úgymond természetes állapotban való tartása, a bioszf érarezervátumról szóló, sötétzöld elképzelések széles sajtónyilvánosságot kapnak. A fideszes környezetvédelmi államtitkár, Illés Zoltán nem sokkal korábban üdvözlendőnek tartotta, hogy a vízierőműépítési tervek mára lekerültek a napirendről, s ennek nyom án a saját érdekeit szem előtt tartó természetvédelmi és vadászlobbi nyilván hallani sem akar a Dráva többfunkciós hidrotechnikai létesítményekkel történő hasznosításáról. Nekik a folyó szabdalta, vadak járta rengeteg romantikus elképzelése jelenti a terül etfejlesztést, pedig a megye déli része számára is a táji adottságaink hasznosítása lenne az egyik legfőbb esély a hátrányos helyzetből való kitörésre, hiszen a mai folyamatok mellett lassan eljutunk abba az állapotba, amiben a török kiűzése után voltunk, nevezetesen, hogy Somogyország jelentős része belvízzel borított, lakatlan őserdő. (22.10) Az általános gazdasági és társadalmi fejlődés, a reális környezetvédelmi megfontolások megkövetelnék a víz mint megújuló energiaforrás hatékonyabb kiaknázását, a mez őgazdasági szempontból is jobb vízgazdálkodási rendszer kialakítását. Ez egyenesen vezetne a horvátokkal 1988ban kidolgozott vízierőműépítési tervek megvalósításához, amelynek segítségével sok új munkahely - képzettséget nem igénylő állásoktól a legmagas abb kvalifikációt megkövetelő beosztásokig - jöhetne létre az óriási munkanélküliséggel sújtott, s éppen ezért a fiatal generációk rohamos elvándorlásával terhelt környékünkön is. De ehhez először is le kellene számolni azzal a hazugsággal, hogy a Dráva az egyik utolsó természetes állapotban megmaradt, érintetlen európai folyó, és ezt most emberi beavatkozással elrontani eredendően ördögtől való lenne. Aki egy kicsit is tisztában van a térség gazdaságtörténetével, az tudja, hogy mindez nem így van, hiszen a Drávát - beleértve annak somogyi szakaszát is - a XVIII. század vége óta nagyobb mértékben szabályozták, mint a Tiszát. Pont, hogy az akkori túlszabályozás okoz mára gondokat, állandósult medermélyülést, amely miatt a part menti területek kiszáradása, a t ölgyes erdők pusztulása folyamatos. A Dráva osztrák, szlovén, horvát szakaszán jelenleg majd két tucat erőmű üzemel, s azok semmiféle környezeti katasztrófát nem okoznak, viszont áramot termelnek, munkahelyet teremtenek, és sokféle egyéb szempontból haszno sítják a folyó vizét. Ezzel szemben hány munkahelyet hozott létre nálunk az idestova két és fél évtizede favorizált, papagájszerűen szajkózott ökoturisztikai hasznosítás? Szóval tényleg megéri a vízi szafarira érkező, néhány kalandvágyó fehér ökoturista ke dvéért eljátszani az érintetlen dzsungel bennszülött málhahordóinak szerepét? Nyilván nem, és nem is kell. Még akkor sem, ha a legmesszebbmenőkig szem előtt tartjuk a természet érdekeit. Nem kell választanunk ugyanis a gonosz technokrata Kisköreivíztározó vagy az élővilágról, a madárrezervátumról híres Tiszató között. Nem kell választani, hiszen a kettő egy és ugyanaz. Magyarország 40 esztendeje létrehozott legnagyobb mesterséges tava, amely körül fellendült a falusi, a horgász- és a hagyományos nyaralótu rizmus, amelyből áramot termelnek, amely segítségével az áradásokat szabályozzák és biztosítják az Alföld jobb vízellátását; amely körül az állat- és növényvilág köszöni szépen, nagyon jól elvan.
