Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (Független):
1317 Tisztelt Ház! A fenti példák is mutatják, hogy valóban szükség van komolyabb és határozottabb állami beavatkozásra. Nemcsak az K+F és innovációs politikának kell új irányt szabni, hanem ennek az egész tevékenységnek meg kell teremteni a szélesebb feltételrendszerét is. Ennek eleme a gazdaságpolitikai ösztönzés, az adórendszer innovációbaráttá téte le, valamint a tudásalapú társadalmat szolgáló oktatási rendszer felépítése. A konkrét törvényjavaslatnál maradva, még egyszer összefoglalva: a szétaprózott, széttagolt jogszabályi környezet és az intézményrendszer egységesítését jó iránynak gondoljuk, de komoly veszélyeket és kockázatokat is tartogat az új szabályozási javaslat jelen formájában. Ha nem lesznek beépítve a megfelelő garanciák és szakmai biztosítékok, akkor félő, hogy a különböző lobbiérdekek fogják meghatározni a pénzek elosztását, ezzel koc kára téve a magyar gazdaság és társadalom versenyképességének növelését, a kitörési lehetőségek megragadását. Köszönöm a figyelmüket. (Sallai R. Benedek és Kiss László tapsol.) ELNÖK : Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk, most elsőként a függet len képviselő szólhat 15 perces időkeretben. Megadom a szót Szabó Szabolcs képviselő úrnak. SZABÓ SZABOLCS ( Független ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már ez a második olyan alkalom itt az Országgyűlé sben, amikor a szűk szakterületemhez kapcsolódó téma kerül szóba, és én úgy álltam hozzá ehhez a naphoz ma reggel, hogy győzzenek meg a kormány képviselői, hiszen én is alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy mind a felsőoktatásban, mind a kutatásban előrel épjen az ország. A Kulturális bizottság ülésén ott volt ma Palkovics államtitkár úr, amikor eljutottunk odáig, hogy a duális szakképzést ő sem gondolja kiterjeszteni a teljes hazai felsőoktatásra, egy viszonylag szűk szegmensben gondolja megvalósíthatónak, onnantól kezdve én magam megnyugodtam, és teljes mellszélességgel ki fogok állni az ő elképzelései mellett; abszolút meggyőzött, meg utána hosszasan beszélgettünk is erről. Megmondom őszintén, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban abszolút nem győztek m eg a kormánypárti hozzászólók, illetve a kormány képviseletében L. Simon László államtitkár úr. Mint egyetemi oktató, kutató, én egészen komoly problémákat látok ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. (23.20) Talán azt mindenki tudja, még az is, aki nem egyetemi oktatással, kutatással foglalkozik, hogy az utóbbi években egy olyan hazai finanszírozási formája van az egyetemi kutatásnak, ami stabilnak, kiszámíthatónak és szakmai értelemben szakszerű elbírálásúnak tekinthető. Ez a bizonyos OTKA, aminek az év es költségvetése az utóbbi években olyan 67 milliárd forint körül alakul éves szinten. Ez nagyjából olyan 300400500 új pályázat befogadását tette lehetővé minden évben, ezek többéves pályázatok, tehát nagyjából 10001200 futó pályázattal vagy projekttel kellett számolni az OTKA keretében az utóbbi években. Azért említettem azt, hogy ez egy szakmailag kiszámítható, az értékelését tekintve szakszerűnek tekinthető alap volt, mert a hosszú évek, lehet most már azt mondani, hogy évtizedek alatt - hiszen 1986ban jött létre az OTKA, és ’91 óta függetlennek tekinthető - kialakult egy olyan értékelési, bírálati rendszere, amit mindenki elfogadott a szakmán belül. Persze, azt tudjuk nagyon jól, hogy viszonylag kevés pénz volt a rendszerben, ismeri talán a statiszt ikát államtitkár úr is, hogy körülbelül a pályázatok felét nyilvánították kiválónak, de hát egy nagyobb részükre azt kellett mondani, hogy források hiányában nincsen rá pénz, és akkor ebből mindenféle konteók születtek, hogy csak nagy kapcsolatokkal rendel kező kutatók juthatnak pályázathoz és a többi. De önmagában, ha megvizsgáltuk ezt a rendszert, azt lehet mondani, hogy ez abszolút egy szakmai alapon történő elbíráláson alapult, és inkább csak ilyen városi legendáknak minősültek utólag ezek a bírálatok. É s egyébként is itt ugye, többnyire a társadalomtudományok terén voltak ilyen bírálatok, ahol a
