Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1308 tevékenykedett. Ennek az ellenkezője igaz. Ha röviden foglaljuk össze, akkor 2015. január 1jével egy nemzeti kutatásfejles ztési, innovációs hivatal jön létre, amely elsődlegesen a központi költségvetésből, illetve a gazdasági társaságok által fizetett innovációs járulékból, gyakorlatilag egy központi forrásból finanszírozná a kutatások és a fejlesztések jelentős részét. Ez a fajta központosítás az, ami semmiképpen sem illeszkedik ahhoz a szellemiséghez, amelyről L. Simon László államtitkár úr itt beszélt. A mi víziónk ehhez képest egy kicsit mást mond. Szerintünk a kutatásfejlesztés alapvető két iránya egyrészt a Magyar Tudom ányos Akadémia és kutatóintézetei, másrészt a felsőoktatási intézményekben folyó kutatások. E kettő az az irány, amire támaszkodni kell a magyar kutatásoknak és a magyar kutatásfejlesztés irányainak. Abban egészen biztosan nincsen vita ebben a Házban, hog y a kutatásfejlesztéssel kapcsolatos frázisok, ha tetszik, mennyire fontosak, ebben mindenki egyetért. Nincs olyan ebben a Házban, aki ne szeretné, hogy a kutatások és a fejlesztések Magyarországon sikeresek legyenek, és aki nem érzi a kapcsolatot egy ors zág eredményessége és a kutatásfejlesztés eredményessége között. Ebben valóban mindenkinek igaza van. Mi azt azonban vitatjuk, hogy ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, ezeket a célokat szolgálja. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat illeszkedik abba a má r megszokott rendszerbe, amely a felsőoktatás és az ehhez kapcsolódó kutatásfejlesztési területek autonómiájának csökkentésére és felszámolására törekszik. Ha visszaemlékezünk, először az intézmények gazdasági autonómiáját vették el, most a kutatási auton ómia elvételére is sor kerül, az OTKA megszüntetésével pedig az MTA hatásköre is csökken. Ezzel pedig tovább folytatódik az a fajta irány, ami az MTA kutatóintézeteinek átalakításával, eufemizmussal átalakításával, én azt mondanám, hogy veszélyeztetésével történik. Ha ehhez még hozzátesszük azokat az áltudományos intézményeket, amelyeket létrehozott a kormányzat a Miniszterelnökség felügyelete alatt, akkor máris azt látjuk, hogy bizony a Magyar Tudományos Akadémia és annak intézményrendszere folyamatosan na gy veszélybe került, nagy veszélyben van. Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, egy újabb ilyen veszély. Hallottuk itt, hogy hatalmas pazarlás folyt ezen a területen, és ezt az Állami Számvevőszék vizsgálatai is feltárták. Magam nem kívánok ezzel vitatko zni, hiszen nyilvánvalóan mindenhol lehetnek ilyen diszfunkciók, azonban azt már fontos megjegyezni, hogy ezek a pazarlások milyen rendszerből is fakadnak. Amikor arról beszélnek hosszan, mind az előterjesztő, mind az előterjesztést védő képviselők, mind p edig maga a törvényjavaslat indokolása is, hogy a normatív kutatás semmilyen módon nem veszi tekintetbe az eredményességet, hogy a rövid, közép- és hosszú távú stratégiai célokhoz nem illeszkedik, ezzel nincs teljes összhangban a hazai kutatás és a kutatás finanszírozása, akkor azért azt látjuk, hogy ez egy nagyon súlyos kritika a kormányzat előző négy évével szemben. Magam nem gondolom azt egyébként, hogy ez a kritika önmagában ne illetné meg a kormányt, azonban láthatjuk, hogy itt olyanfajta, nagyon súlyo s kritikai mondatok fogalmazódnak meg, amelyeket saját magával szemben jelez a kormányzat. Ez az a kritika, ami, ki kell mondani, hogy ha az Állami Számvevőszék részéről jogos, akkor azt láthatjuk, hogy nagyon súlyos probléma volt az elmúlt négy évben az i nnováció és a kutatásfejlesztés irányaival és annak ellenőrzésével. Én magam egyébként támogatom, hogy ezt az anomáliát, ennek a rendszernek a hibás működését számolja föl a kormányzat, ám azt gondolom, hogy nem adottsága egy rendszernek a hibás működés, az a hibás működtetésnek a következménye. Ha viszont önök hibásan működtették a felsőoktatási kutatás rendszerét, akkor nem feltétlenül az a megoldás, hogy azokat kell büntetni, akik adott esetben ennek szereplői voltak, inkább azt a rendszert kell átnézni , ami arról szólt, hogy hogyan is ellenőrizték ezeknek a pénzeknek a mozgását, elköltését. Még egyszer mondom, lehet, hogy én mint történelemtanár kicsit máshogy látom ezeket a normatív finanszírozásokat és az eredményességeket, azért azt kell mondjam, fog adják el tőlem, hogy az a fajta látásmód, ami arról szól, hogy materiálisan szemlélem egy kutatási rendszer, egy
