Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
1298 L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 189 évvel ezelőtt, november 3án Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság alapításának célj ára. Ezt a napot, november 3át az Országgyűlés a 2003. évi - ki kell számolnom - XCIII. törvénnyel a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította. Lehete méltóbban elköteleződni a nagy elődök nemes gesztusa mellett a magyar tudomány ünnepén, mint a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat megalkotásával? Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta várat magára ez a törvény, amely a kormányzati tudománypolitikai törekvéseket egységes intézményi és finanszírozási eszkö zrendszerben láttatja, pedig régóta tudjuk, hogy a magyar tudomány erőforrás, a fejlesztő elme kitörési pont, a versenyképes innováció befektetés. A rendszerváltást követő években a magyar kutatás, fejlesztés és innováció igazgatása az állam és a még kiala kulatlan piac közé szorult, és ez a helyzet szükségképpen rosszat tett a tudománypolitikának és a kutatásfinanszírozásnak egyaránt. A tudománypolitika és a kutatásirányítás stratégiai tervezésének, koordinációjának és végrehajtásának szervezeti rendszerét 1990 óta folyamatos átszervezések jellemzik. Részben megteremtődtek, részben újraéledtek ugyan a kutatás, fejlesztés és innováció pénzügyi forrásai és intézményrendszerei, továbbá azok a finanszírozási mechanizmusok, amelyek biztosították a pénzügyi forrás ok kutatókhoz való eljuttatását is, de nem alakult ki stabil rendszer. Az akadémiai és az egyetemi kutatói szféra és a piaci szereplők egyre ígéretesebb együttműködésbe kezdtek. Ennek a folyamatnak az egyik látványos eleme, hogy a felsőoktatási intézmények nél megjelentek az innovatív vállalkozások, míg a másik oldalon a piaci szereplőknél egyre jobban előtérbe került a kutatásifejlesztési aktivitás. Amellett, hogy egyes ágazati szinten meghatározó vállalatok aktív kutatási, fejlesztési és innovációs tevéke nységet folytatnak, az utóbbi 1015 évben egyre fontosabbá vált a mikro, kis- és középvállalkozások számára is a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység. Ezen előzmények, tendenciák, valamint a rendelkezésre álló források elaprózódásának a ténye v ezetett ahhoz a kormányzati felismeréshez, miszerint a jövőben szükséges, hogy a kormányzati tudománypolitika, illetve az ehhez kapcsolódó forráselosztás egy kellő súllyal rendelkező, a releváns kutatóintézeti, felsőoktatási és piaci szereplőkkel szorosan együttműködő intézmény által történjék meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye a kormány feladatává teszi a tudománypolitika, a tudományos kutatás, fejlesztés és innováció állami feladatainak meghatározását és az ezek megvalósításához szü kséges feltételek biztosítását. A rendszerváltoztatást, pontosabban a kommunista diktatúra összeomlását követően Magyarországon mindeddig nem jött létre egy olyan tudományirányítási rendszer, amely meghatározta volna a kutatás, fejlesztés és innováció haza i prioritásait, majd finanszírozta, végrehajtotta és ellenőrizte volna ezek megvalósulását. Az utóbbi években a kutatás, a fejlesztés és az innováció központi igazgatása és a finanszírozása igen felaprózódott, ami még inkább nehezítette a logikusan középtá vú stratégiák mentén felépített és koordinált fejlesztéseket. Ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy napjainkban a magyar kutatásnak, fejlesztésnek és innovációnak nincs egységes, mind bel, mind külföldön megjeleníthető kormányzati intézménye. Ezzel sze mben a jelenlegi magyar kormány többször megfogalmazta, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció hazánk, azon belül a magyar gazdaság számára kitörési lehetőségeket jelentenek, és ez országunk versenyképességének, jövőjének a záloga. Az eddig felvázolt foly amatok mellett, tisztelt képviselőtársaim, több hazai, kutatásfejlesztéssel és innovációval foglalkozó kutatás is megállapította, hogy bár az Európai Unió támogatáspolitikája elsősorban a kis- és közepes vállalkozások támogatására és regionális fejlesztés ére irányulnak, mégis úgy tűnik, hogy a szakpolitika által ösztönzött innovációs együttműködések a gyakorlatban alacsony hatékonyságúak. A kisvállalkozások innovációs aktivitására vonatkozó kutatások legfontosabb tanulsága, hogy a hazai innovációs rendszer csak mérsékelten éri el a kis- és középvállalatokat, és akkor még finoman fogalmaztunk. Az innovációra újonnan vállalkozó kkvkat alig támogatja, inkább
