Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - Magyar Zoltán (Jobbik) - a földművelésügyi miniszterhez - „Beszéljünk végre az elbukott szabadságharc áldozatairól is!” címmel - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1217 Parancsoljon! POGÁCSÁS TIBOR belügym inisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen azt az előzetes bizalmat, hogy öt év múlva is majd én akár államtitkárként ebből a székből reflektálhatok arra, hogy az önkormányzati választás során a Fővárosi Közgyűlés hogyan alakul meg, és milyen módon végzi a további tevékenységét a Fővárosi Közgyűlés. Ahogy az előbb elmondtam, jelen pillanatban nincs terítéken az Mötv. ilyen irányú módosítása. Az új rendszerben az önkormányzatok öt évre kerültek megválasztásra, a kormányzati ciklus négyéves, tehát abban, hogy a kormányzati ciklus leteltét követően milyen módon alakul vagy alakulhate másképp az önkormányzati struktúra, erre én most nem kívánok önnek válaszolni, nem tudok válaszolni. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Apáti István: Ez igen!) Magyar Zoltán (Jobbik) - a földművelésügyi miniszterhez - „Beszéljünk végre az elbukott szabadságharc áldozatairól is!” címmel ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a földművelésügyi miniszternek: „Beszéljünk végre az elbukott szabadságharc áldozatairól is!” címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Nagy István államtitkár urat jelölte k i. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Elfogadom. ELNÖK : A képviselő úr jelzi, hogy elfogadja a válaszadó személyét. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon! MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Ú r! Az egyik elbukott szabadságharcról már beszéltünk, hiszen az önök harmatgyenge földtörvényét is, úgy néz ki, hogy át kell írni és a brüsszeli igényekhez kell szabni, hogy aztán végképp alkalmatlanná váljon arra, hogy a magyar termőföldet meg tudjuk véde ni. A másik elbukott szabadságharc a napokban látott napvilágot, hiszen négy éve önök óriási ováció közepette itt a Házban jelentették be, hogy felszabadítják a házi pálinkafőzést, és lehetővé válik újra a magyar emberek számára, hogy ezt az értékes és ősi nedűt újra fogyaszthassuk legálisan. Ez a szabadságharc azonban eddig tartott, hiszen láthatjuk, hogy Brüsszel ezt sem nézte jó szemmel. Pedig mondjuk ki: a pálinka hungarikum, ráadásul a legismertebb és a legnépszerűbb hungarikum. A magánfőzésre önök egy ezerforintos, jelképes díjat vetnek ki; ez ugyan még nem lenne megterhelő, és ez ellen nem is lehetne senkinek komoly kifogása, ha nem ismernénk azt, hogy önök az ilyen kezdetleges összegekből egyegy évenkénti emelés során milyen horror adókat fognak maj d kicsikarni. Ez az ezer forint a gyanúnk szerint semmi másra nem szolgál, mint hogy megtudják azt, hogy kinél vannak ilyen főzőberendezések, meglegyen a regisztráció, meglegyenek az adatok, és aztán tudják őket vegzálni és emelni ezt az adómértéket. Ha ne m erről van szó, akkor kérem, nyugtasson meg államtitkár úr. Ahol viszont már most látszik a nagyobb baj, az a bérfőzdék esete. Több mint 700 ilyen bérfőzdéről tudunk, több száz családról tehát, akik egyébként akár európai uniós pénzeket, támogatásokat vet tek fel arra, hogy megvalósítsák az álmukat, és a család megélhetését biztosítsák;
