Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1049 igaz, tehát az uniós tagságunkkal ez még önmagában nem kellene hogy szembemenjen. Most ez egy hosszabb téma, de el szerettem volna oszlatni ezeket a szakmai tévedéseket. Azt szeretném kér ni, hogy akkor ön is járjon el a frakciója vagy a miniszterelnöke felé, hogy ez a helyzet megmaradhasson a jelenlegi szabályozási körben, hiszen önök hivatkoztak arra, hogy az emberek 94 százalékának a támogatását bírja a tényleges életfogytiglan, és ha ez így van, akkor önök sem mehetnek szembe az emberek akaratával, és itt 94 százalékról beszélünk, hangsúlyoznám. Ebben a körben valójában Bárándy Gergelynek igaza van, mármint amikor azt mondta, hogy ez a javaslat arról szól, hogy a tényleges életfogytiglan jelenlegi rendszerét kivezetik. Ugye, ezt mondta Bárándy képviselőtársam? Most az egy dolog, hogy ő a tényleges életfogytiglannal nem ért egyet, mi egyetértünk. (Dr. Bárándy Gergely: Nem mondtam!) Akkor nem mondott ilyet, nyilván akkor ezt meg tudja erősí teni; most már akkor tényleg nem tudhatjuk, hogy ki mit képvisel. Mi mindenesetre a tényleges életfogytiglannal egyetértünk, egyetértünk ezzel a rendszerrel, és nem szeretnénk azt, ha a Fidesz ezzel a javaslattal szembemenve a tavaszi véleményével kivezetn é ezt a jogrendszerből. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Ebben az esetben az általános vitát lezárom. Meg kérdezem az államtitkár urat mint az előterjesztő képviselőjét, kíváne szólni. DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár : Igen. ELNÖK : Jelzi, hogy igen. Répássy államtitkár úré a szó. Parancsoljon! DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériu mi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat nem szünteti meg a tényleges életfogytiglan intézményét, és még csak nem is üresíti ki a tényleges életfogytiglan intézményét. A kormány által benyújtott törvényjavaslat az eddig is meglévő kegyelemhez való jog lehetőségét bővíti azzal, hogy az úgynevezett tényleges életfogytiglanra ítélt elítéltek esetén egy kötelezően alkalmazandó kegyelmi eljárás lefolytatását írja elő. Ez azonba n sem kevesebb, sem több reményt nem ad a szabadulásra az életfogytiglanra ítélt személyek esetén, pusztán azt alapozza meg, hogy akiket ténylegesen életfogytiglanra ítéltek, ilyen esetekben 40 év után biztosan megvizsgálásra kerül, felülvizsgálásra kerül az ő elítélésük, azonban ez továbbra is kegyelmi jogkörben marad, azaz továbbra is a feltételes szabadságra bocsátás kizárását előíró bírói ítélet köztársasági elnök általi felülvizsgálatára kerül sor. Tehát ne felejtsük el, hogy a jövőben is, a törvényjav aslat elfogadása után is a bíróság úgynevezett tényleges életfogytiglanra ítélhet valakit, azaz a bíró az ítéletében kizárhatja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, és mint ahogyan eddig is, úgy ezután is jogerős ítéletet, jogerős büntetőítéletet kizárólag a köztársasági elnök tud felülírni a kegyelmi döntésével. A tényleges életfogytiglan intézménye 1999 óta létezik a magyar büntetőjogban; egyébként valamivel később kezdték el alkalmazni, hiszen a törvény hatálybalépése után elkövetett bűncselekm ényekre lehetett alkalmazni. Valóban jól idézte, jól emlékeztetett mindenkit Bárándy Gergely arra, hogy az 1999ben hatályba lépő rendelkezést 2002 és 2010 között sem változtatta meg az Országgyűlés. (11.50) Tehát azok a Harangozó képviselő úr által elmond ott nagyon bölcs gondolatok sajnos nyolc évig nem jutottak eszébe, de biztos ennek az az oka, hogy nem is volt akkor képviselő, legalábbis részben
