Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1042 hogy a tárgyalás előtti héten nyújtottak be az Országgyűléshez egy olyan jelentőségű javaslatot, ami nem több annál, mint hogy azt tudjuk mondani, hogy Magyarország történetének első büntetésvégrehajtási kódexe, hiszen az előző egy törvényerejű rendelet volt. Tehát az első bv. kódex esetében a parlamenti képviselők számára a tanulmányozásra nem hagytak meg többet 34 napnál; ez az egyik. A másik: hétfőn tárgyalta az Igazságügyi bizottság, az akkor még Alkotmányügyi, igazság ügyi és ügyrendi bizottság, majd szerdán tárgyalta az Országgyűlés. Szerdán tárgyalta az Országgyűlés utolsó napirendi pontként úgy, hogy egyébként nem volt vezérszónoki kör, csak 15 perces felszólalási lehetőség, és ha államtitkár úr még emlékszik erre, a kkor a papírcsomagnak, amit tartott és szeretett volna elmondani, felolvasni itt az Országgyűlésben, annak a fele a kezében maradt, mert lejárt a határidő, lejárt a felszólalási ideje. Azt gondolom, hogy egy ilyen előzmény után és egy ilyen előkészítés utá n természetes dolog az, hogy egy törvényjavaslat ennyi hibával küzd és ennyi sebből vérzik. Hogy mik ezek a témák, Harangozó képviselőtársam már szólt róla, én nem teszem. Egy dologról azonban én is szeretnék hosszabban szólni, és ez valóban a tényleges él etfogytig tartó szabadságvesztésnek a kérdésköre, hiszen úgy hiszem, hogy politikai szempontból, de megjegyzem, szakmai szempontból is az egyik legérdekesebb és legjelentőségteljesebb része ennek a javaslatnak. Azt gondolom, hogy most ami itt folyik, arra emlékeztet engem, hogy önök úgy próbálnak viselkedni, mint a mesében az okos lány, aki hozott is ajándékot meg nem is, aki meg is akarja tartani ezt az intézményt meg nem is. De engem sokkal inkább emlékeztet ez a viselkedés, ez a hozzáállás egy másik mesé re: a molnár, a fia meg a szamár esetére, amikor mindenki mást javasol ennek a hármasnak, főleg ebből a két embernek, majd a végén mindenki kineveti őket, mert egyiknek sem tudnak a kedvére tenni; sem annak, aki azt mondja, hogy a fia üljön a szamáron, sem annak, aki azt mondja, hogy az apja üljön a szamáron, sem annak, aki azt mondja, hogy senki se üljön a szamáron. A végén mindenki kineveti őket. Térjünk egy pillanatra és egy gondolat erejéig vissza arra, hogy mi is a tényleges életfogytig tartó szabadság vesztés. Azért gondolom, hogy ezt a parlamentben el kell mondani, mert az embereknek egészen más képzetük van a tényleges és az úgynevezett nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről. Szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy minden életf ogytig tartó szabadságvesztés, mióta ez az intézmény létezik, ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés, azaz amikor a bíró kiszabja, akkor valóban az elítélt élete végéig szabja ki, élete végéig kell büntetésvégrehajtási intézetben tölteni a hátralé vő éveit. Ami megkülönbözteti az úgynevezett tészt vagy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést ettől az előzőtől, az egyetlenegy momentum, az, hogy felülbírálhatóe ez vagy nem bírálható felül. Azaz a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek az úgynevezett normális életfogytig tartó szabadságvesztéssel szemben egyetlenegy pluszeleme van, hogy bármikor is az felülbírálható vagy nem, azaz feltételes szabadságra bocsáthatóe az elítélt, avagy sem. Éppen ezért azt gondolom, hogy kár kerülgetni ezt a témát, és kár is megpróbálni ügyes megfogalmazásokkal azt érzékeltetni, hogy ez a javaslat meg kívánja tartani ezt az intézményt. Lehet mindenkinek más a véleménye, másmás véleménye arról - láttuk, Schiffer képviselő úr nem pártolja például ezt az inté zményt, Staudt képviselő úr pártolja ezt az intézményt, de az, hogy ezt az intézményt ez a javaslat megszünteti, az szerintem tény, akár tetszik valakinek ez, akár nem tetszik másoknak ez. Ugyanis beiktat egy olyan szabályt, ami felülbírálhatóvá teszi az é letfogytig tartó szabadságvesztést, azaz van egy olyan lehetőség ebben a törvényjavaslatban, és ezt konkrétan megfogalmazta miniszter úr is, de egyébként törvényjavaslat is, hogy ennek a teljesülése esetén az életfogytig tartó szabadságvesztés mégsem fog a z elítélt élete végéig tartani. Ezért mondom én azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy senkinek nem fog tetszeni ez. Ugyanis, amit eddig elmondtam, ez alapján nem fog annak tetszeni, aki szereti a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, merthogy ez az intézmény gyakorlatilag megszűnik. De foge tetszeni azoknak a - mondjuk - strasbourgi bíráknak, akik szerint Magyarországon a szabályozás hiányos? Miniszter
