Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 28. kedd (22. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1040 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Schiffer képviselőtársammal csak az áldozatvédele mben tudok egyetérteni, illetve azzal, amit ő is elmondott, hogy a hivatalból való tájékoztatás a súlyosabb, személy elleni, illetve szexuális bűncselekmények esetén a sértettnek. Viszont az egyéb dogokhoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy úgy érezzük, hog y az áldozat jogai és akár a hozzátartozók jogai mindig elvesznek. Itt mindig az elkövető joga az elsődleges, de az, hogy egy kisgyermeket ne kínozzanak, ne öljenek meg, úgy tűnik, neki ehhez nem volt joga, az elmúlt időszakban többször láthattuk. Vagy hog y idős embereket ne öljenek meg, akkor ezek szerint nekik ehhez nincs joguk, és mondjuk, kiengedjük azt az elkövetőt, és sokszor onnan folytatja, ahol abbahagyta. Tehát nekem borzasztó módon - és a társadalomnak is, ez nem csak az én véleményem - borzasztó módon elegünk van ebből a liberális felfogásból, hogy mindig csak az elkövető és nem az áldozat jogaival foglalkozunk, és mindig az ő szempontjukból nézzük meg a dolgokat, ahogy egyébként Amerikában a halálbüntetés is létező dolog, és nem mondjuk azt, hog y Amerikában nincs demokrácia és nincsenek törvények. Önmagában még erről is lehetne beszélni, de azt, hogy folyamatosan a különböző szervek és sokszor az Országgyűlés is a bűnözők mellé áll, nem tudjuk elfogadni. Emlékeztetnék akár a Breivikügyre, ahol 2 1 évet kapott a 77 embert megölő elkövető, mert ez volt a maximum. Ez kevesebb mint 100 nap emberéletenként. Akkor ez az irány? Mert ha az északi, nyugati irányba megyünk, akkor ez fog elkövetkezni. Akkor, mondjuk, Schiffer András is ennek örülne. (Dr. Sch iffer András a fejével nemet int.) Bizonyos esetekben - kimondom - igenis elvennénk a reményhez való jogot egy Breiviktől, aki 77 embert megölt és büszke is rá, elvennénk a reményhez való jogot, és erről kellene vitatkozni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úré a szó két percre. Parancsoljon! DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy többször két percre lenne szükségem, de azt még akkor megteszem. Először is köszönö m szépen a miniszter úrnak, hogy a kormányzati szokásoktól eltérően - bár Répássy államtitkár úrhoz hasonlóan - megtiszteli a parlamentet azzal, hogy vitába bocsátkozik. Nagyon remélem, hogy ezt a szokását nem fogja elveszíteni a következő években, és péld ául Tállai államtitkár úrnak is ezzel példát mutat. (Derültség, zaj.) Amiért viszont szót kértem, miniszter úr, az az, hogy egész egyszerűen van egy elvi vita közöttünk. Tehát arról van szó, hogy egész egyszerűen mást gondolunk demokráciáról, más a hatalom felfogásunk. Mi azt gondoljuk, hogy igen, a felülalkotmányozásnak, ha úgy tetszik, van egy pejoratív jelentése, mert számunkra a történet úgy néz ki, hogy például a mai magyar Alaptörvény vagy az Alaptörvénynek nevezett törvény tele van olyan rendelkezés ekkel - ilyen az ön által idézett büntetőpolitikai rendelkezés, de vannak felsőoktatásra, vannak a birtokpolitikára vonatkozóan is olyan rendelkezések , amelyek alapvetően nem alaptörvénybe valóak. A világon még egy ilyen alkotmányt nem tud mutatni, ahol ilyen jellegű szakpolitikai rendelkezések lennének. És ennek az az oka, hogy akkor, ha egy alkotmány valóban alkotmány és amellett, hogy korlátját is jelenti a mindenkori parlamenti többségnek, valamiféle széles konszenzuson alapul, a történet úgy néz ki, hogy vannak bizonyos elvek, amelyekben sokan megegyezünk, és a különböző szakpolitikai intézkedések, amelyek törvényben öltenek testet, ennek rendelődnek alá. Ez ma Magyarországon nem így van. A másik, ami alapvető szemléletbeli különbség közöttünk, hogy a zt gondolom, hogy a magyar emberek akkor érezhetik magukat biztonságban egy alkotmányos demokráciában, ha tudják azt, hogy vannak olyan alapvető szabályok, amelyeknek bármilyen nagy - nem kétharmados, egy 90 százalékos - parlamenti többségnek is alá kell m agát vetnie. Ma nem ezt érzik az emberek, hanem
