Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 19. csütörtök (10. szám) - Egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
92 tartozó természeti erőforrás t, ott a település megélhetése nagyonnagyon visszaszorul. Tehát az Északerdőnél, vagy az Egererdőnél meg ezeknek a környékeknek az erdészeti struktúrájában láttam azt, hogy van olyan település a Bükkben, aminek a teljes területe valamilyen formában vagy a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik, vagy pedig állami erdészethez tartozik. Ott a megélhetést nem tudja segíteni az állami erdészet, miután olyan központosított erdészeti tevékenységet lát el, ami a helyi közösség számára elérhetetlen. Van még egy probléma ez zel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a jelenlegi strukturális működés az állami erdők területén az erdőgazdaságok hatáskörébe rendeli és tartja meg a vadgazdálkodás teljes kérdéskörét. Ez újabb kérdést vet fel. Ugyanis egymillió hektár nagyságrendileg az a terület, ahol az állam önmaga gyakorol erdészeti és vadászati jogot. A vadgazdálkodás és a vadkár problémája az erdészetben keletkezne, tehát ennek az ágazatnak önmagában kell kezelni a vadkár kérdését, mondjuk, ami problémát okoz az erdőgazdálkodásban és az erdészet kérdését. Két ellenérdekelt ágazatot kell egyben tartania. A gondunk az, hogy amikor megnézzük ezt a 7075 milliárd forintos árbevételt és ezzel szemben az alig 2 milliárdot elérő adózott jövedelmet, akkor mindig felmerül, hogy miként lehetsége s ez. Miközben az állami erdészetek túlnyomó többsége bonyolítja azoknak a vadászatoknak a jelentős részét, ahol többmilliós egyedi bevétel keletkezik egyegy nagytrófeás vad kilövéséből, és mégis veszteségesen vagy minimális haszonnal tudják az állami erd észetek ezt bonyolítani. Jelen pillanatban átkerül a földművelésügyi tárcához a teljes állami erdészetek kérdése, amit azért tartok aggasztónak, mert az erdészeti struktúrában és erdészeti beavatkozásban egyébként is látjuk azt a kockázatot, hogy ha esetle g egy nem megfelelő szakigazgatás foglalkozik ezzel a témával, akkor félrehúzódhat egy teljes ágazat. Nem akarok most tényleg lemenni arra a szintre, hogy attól féljek, az állami erdőkben mindenütt majd az akác jelenik meg és akác védősávok jönnek létre, u gyanakkor felmerül bennem az az aggály, hogy teljesen feleslegesen tartunk fenn soksok milliárdos ágazatot úgy, hogy az nem indokolt. Ugyanezeken a területeken, ahol, mondjuk, az állami erdők átfednek a védett területek hálózatával, ott a védett területek kezelői, a nemzeti parki igazgatóságok minden további nélkül lehetnének teljes mértékben erdészeti kezelők is. Ugyanakkor fenntartunk 19 olyan állami erdészetet, amely soksok árbevétellel és vadgazdálkodással olyan hasznot termel, ami busás lehetőséget t eremtene minden helyi közösség számára, ahol területileg ez elhelyezkedik. Ugyanakkor nem ez történik, hanem gyakorlatilag egy minimális adózott jövedelemből valósít meg gazdálkodást, miközben gyakorlatilag felélik ezt a pénzt. Azt kellene á tgondolni a jelenlegi struktúrában, és ha már ez a jogszabály itt van, azt kellene megnézni módosító lehetőségekkel, hogy nem kellenee szétválasztani az állami erdészet és az állami vadgazdálkodás kérdését. Az állami vadgazdálkodás egyébként a közélet tis ztasága kapcsán is nagyon sok kérdést vet fel, és az elmúlt jó tíz évben rengeteg példáját láttuk annak, hogy állami erdészetek esetében milyen protokollvadászatok zajlottak, és az állam tulajdonában lévő zrt.k miket valósítottak meg, és milyen juttatások hoz juttattak esetlegesen befolyásos embereket. Nagyon nehéz megmondani ezeknek a valós értékét, mert egy nagytrófeás szarvasnak vagy egy nagytrófeás vaddisznókannak a kilövése szinte észrevehetetlen, hiszen a vadállomány hiteles nyilvántartására nincs leh etőségünk. Ugyanakkor ezek olyan lekötelezettségeket teremtenek, amelyek magukban hordozzák a korrupció lehetőségét. Attól tartok, hogy ennek a rendszernek és struktúrának a fennmaradása tette azt lehetővé, hogy az állami erdészetek így és ilyen formában m űködjenek az elmúlt évtizedekben. (15.40) Összességében azt szeretném és annak örülnék, ha ennek a teljes struktúrának az átgondolása megtörténne; a vadgazdálkodási lehetőségeket minél inkább visszaadnák a helyi közösségek részére, és főleg az olyan telepü léseknél, ahol semmi más természeti erőforrás nincs. Még egyszer mondom, az Északiközéphegység különböző részein több ilyet találunk, hogy az egész faluban nincs normális megélhetési lehetőség, ugyanakkor az állam veszi el tőlük mind az erdőgazdálkodási j ogot, mind
