Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak

2014. június 19. csütörtök (10. szám) - Egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):

84 van itt háromnégy kormánypárti képviselő, aki tényleg lézeng már csak a Házban, de mégiscsak

elmondom, hogy engem mélységesen fölháborít, hogy egyáltalán a kormá

nyzati struktúrában is a

kirekesztésnek, a megbélyegzésnek egy külön államtitkárságot hoznak létre. Mert ha lesz egy

államtitkársága az úgynevezett teherhordó feleknek és a középosztálynak és az elitnek, és lesz egy

államtitkársága a lecsúszottaknak, akkor ezt nem tudom másképp nevezni, mint ez egy szegregációs

államtitkárság. Tudom, hogy a magyar ember általában nem érti az idegen szavakat, de ha

lefordítjuk, akkor nincs másról szó, mint az elesettek megbélyegzéséről. Úgy látom, hogy a kormányzati munka fó

kuszába került az elkülönítés, a megbélyegzés és a

kirekesztés, és ha analógiát keresünk, akkor nem kell messzire menni, a múlt század harmincas

éveiben éppen Magyarországon, a Horthykorszakban a szociálpolitikának egy nagyon fontos eleme

volt, amikor a t

ársadalmat megkülönböztették úgynevezett szegényekre és a kvázi középosztályra

vagy a jómódúakra, de a szegényekre automatikusan rásütötték a bűnös szegények billogját. Ebből

adódóan azt gondolták akkor, és úgy látom, hogy a jelenlegi kormányzati szereplők is így gondolják,

hogy a szegénység az bűn, és ha valaki szegény, akkor az bűnös is. Nem firtatja, hogy milyen okból

került abba a helyzetbe az adott személy vagy család vagy éppen egy közösség, mert lehet ilyen

lecsúszott helyzetben akár egy falu is, de

még egy kisváros is, és nem a problémák megoldásával

foglalkoznak, hanem egyszerűen rásütik ezt a bélyeget, és elkülönítik a társadalomban. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nincs másról tehát szó véleményem szer

int, mint a társadalom szétválasztásáról érdemesekre és

érdemtelenekre, és én ezt mélységesen el kell hogy ítéljem. Ráadásul én ezt a politikát

diszkriminatívnak tartom, kirekesztőnek, és egy kicsit, ne haragudjanak, arrogánsnak is. Látszik,

hogy ez itt ké

t világ harca, mert akik így gondolkodnak, azok szentül meg vannak győződve az

igazukról, pedig elég lenne csak föllapozni néhány olyan szociológiai kutatást, amelyek az elmúlt

napokbanhetekben jelentek meg. Elég itt az OECD, a Tárki és már újabban a Közp

onti Statisztikai Hivatal statisztikai adataira hivatkozni. Én úgy látom, hogy a rendszerváltás óta most a legnagyobb a

szegénység ebben az országban. Itt az interpellációk kapcsán egyik képviselőtársam éppen

interpellálta a minisztert a gyerekszegénység ü

gyében, bizony ki kell mondani: ilyen szegénység a

gyerekek körében nemcsak hogy a rendszerváltás óta, de szinte a második világháború óta nem volt. Én nem azt állítom, és soha nem is állítottam, hogy a szegénység egyik napról a másikra kerül

reflektorfény

be vagy alakul ki, de azt igenis állítom, hogy különbséget kell tenni, hogy a

kormányzati intézkedések csökkentik ezeket a problémákat, csökkentik az esélyegyenlőséget vagy

növelik, vagy éppen a kormányzati intézkedések idézik elő ezeknek a növekedését. (1

5.00) Néhány héttel ezelőtt a lakhatási szegénységről publikált a Habitat Magyarország egy nagyon

alapos elemzést. Azt gondolom, a XXI. század Magyarországán szégyen azt kimondani, hogy 170

ezer gyerek lakik olyan lakásban, ahol még most sincs vécé. Szégye

n kimondani a XXI. században,

hogy közel 200 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol, kapaszkodjanak meg, nincs áram. Nem azt

állítom, hogy 10 évvel ezelőtt minden házban volt áram, és azt sem állítom, hogy minden házban

volt vízöblítéses vécé, de azt igen

is állítom, hogy nem történtek olyan kormányzati intézkedések az

elmúlt években, amelyek ezt a helyzetet javították volna. És erre nem válasz az, hogy létrehoznak

egy másik államtitkárságot. Szégyen, azt gondolom, a XXI. században azt kimondani, hogy 620 e

zer gyerek él olyan lakásban, ahol a lakás dohos, penészes vagy éppen beázik, és 900 ezer lakásban fával

és szénnel fűtenek. Kedves Barátaim! Itt a rezsicsökkentés valami kormányzati szlogen lehet csak. És

kapaszkodjanak meg: több mint 500 ezer olyan végre

hajtás történt az elmúlt években, amely közmű- és hiteltartozást feltételezett előtte. Ez a kutatás rámutatott arra, hogy 2010 óta évente 10101010 százalékkal nőtt a végrehajtások száma. Ez mit jelent? 2010hez képest 40 százalékkal növekedett a