Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. július 4. péntek (13. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK:
569 Ha a parlamenti pártok közül nem lehet valamelyiket vasútellenességgel vádolni, akkor a Jobbik az. Számtalan alkalommal minden lehetséges fórumon kiálltunk azon véleményünk mellett, miszerint a vasútfejlesztések ügye egyik elsőrendű prioritása a gazdaságnak, a magyar vidéknek. Határozottan elleneztük, amikor a hetvenes évek kádárista, vasú thálózatésszerűsítésnek hívott vidékpusztításának hű utódjaként, tanítványaként a Gyurcsány- és a Bajnaikormányok kivégeztek majd félszáz mellékvonalat. És nem rejtettük véka alá elmarasztaló ítéletünket, amikor az Orbánkormány ígéretei ellenére ezeknek csak a töredékén állította vissza a közlekedést, számos helyen pedig ritkította a járatokat. Ennek kapcsán sem felejtettük el szembesíteni a kormányt korábbi hitvallásával, amikor ellenzékben még azt magyarázták, hogy a közösségi közlekedés közszolgáltatá s, alapvetően nem gazdaságossági, vállalati kérdés, az állam nem kegyet gyakorol vidéki polgáraival, amikor működteti a postát, az iskolát és a vasutat, ez alapvető állami kötelezettség. A nehéz helyzetbe hozott vidéki emberek nevében kimondtuk, hogy a von albezárások előtti gazdasági felmérések statisztikáit sokszor direkt alakították úgy, hogy az a közútnak kedvezzen. Arra is rámutattunk, hogy a mellékvonalak bezárása nem járt érdemi megtakarítással. Hisszük, hogy a közlekedési módok közül a vasút szerepe kiemelkedő, hiszen energiatakarékosabb, biztonságosabb, költséghatékonyabb, károsanyagkibocsátása pedig alacsonyabb, mint a közúti árufuvarozás vagy személyszállítás esetén. A vasút a hőskorától kezdve óriási hatással van a gazdaságra, a társadalomra, teh át a fejlesztés szükségszerű, de annak hatékonysága egyáltalán nem mellékes. Nagyon örülnénk ennek a kétvágányú pályának is, annak meg különösen, ha azon 160 kilométer/órás sebességgel suhanó, modern szerelvények száguldoznának. Szívesen leszünk a Kelet lá ndzsahegye, s örülnénk annak, ha a Kína és KözépEurópa közötti együttműködés regionális központjává hazánk válhatna, szívesen vennénk, ha rajtunk keresztül vezetne az új selyemút. De világosan akarunk látni egy olyan projekt kapcsán, ahol majdnem 1000 mil liárd forintos összköltségről beszélhetünk. Világosan garantálva akarjuk látni, hogy a kormányzat biztosítani tudja, hogy a mostani, számunkra hátrányos kereskedelmi mérleg nem fog tovább romlani, ugyanis jelenleg a Kínába irányuló magyar kivitel csupán 2 milliárd dollár évente, ezzel szemben viszont 5 milliárd dollárnál is nagyobb értékben érkeznek hozzánk kínai áruk. Tehát ostobaság volna saját kereskedelmi mérlegünket tovább rontani, elősegítve, hogy az idegen áruk még inkább elborítsák hazánkat, taccsra vágják könnyű- és feldolgozóiparunkat - már, ami megmaradt belőle , ráadásul úgy, hogy a kormányzat mindezt a magyar családok nyakába rakott, újabb kölcsönökből kívánja finanszírozni. Hol vannak a tervek, amelyek garantálják, hogy kiegyenlítődjön az óriá si külkereskedelmi deficitünk, amelyek garantálják, hogy ne a magyar adófizetők finanszírozzák Kína térségünkbeli gazdasági térhódítását? Hol vannak a tervek, amelyek garantálják, hogy a kivitelezés ne hazai vagy külföldi oligarchák extraprofitjának fejőst ehenévé váljon? Bízom benne, hogy demagóg módon nem azzal kenik el a kérdést, hogy a felvetésünk a vasút és a keleti kapcsolatok ellen irányul, ugyanis erről szó nincsen. Mi sem akarjuk, hogy igaz legyen a mondás, miszerint a vasutat nyáron a gaz, télen pe dig a fagy tartja össze. Készséggel elismerjük, hogy akár a kormánynak is lehetnek jó kezdeményezései, viszont az adófizető polgároknak joguk van a részletek megismeréséhez. Tehát éljen a vasút, éljenek a fejlesztések, éljenek a keleti kapcsolatok, de látn i akarjuk a terveket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalás ra jelentkezett Szél Bernadett képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából: „Ki vállalja fel a felelősséget a növekvő szegénységért, a kivéreztetett középosztályért?” címmel.
