Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. július 4. péntek (13. szám) - Egyes törvényeknek a belügyminiszter feladat- és hatáskörével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
522 sokkal inkább negatívum. De tartalmi ügyek tekintetében is sok mindent lehetne említeni, de nem akarom én ezt nagyon mélységesen taglalni. Az számomra elfogadhatatla n, amilyen formában le akarják ezt a törvényt darálni. Sokkal inkább arról szeretnék beszélni, ami a munkanélküliség visszaszorítását érintően a közfoglalkoztatás kérdéskörében kívánja a megoldást megtalálni. Nézzék, képviselőtársaim! Önmagában az, hogy ön ök már a feledés homályába akarják tenni mindazt, amit a választási ígéreteik kapcsán megfogalmaztak, tudják, emlékeznek rá, vagy ha nem, akkor el kell mondjam önöknek újra és újra: egymillió új munkahely megteremtéséről beszéltek a gazdaságban - Fideszpr ogram, 17. oldal , kisvállalkozókon keresztül. Meg kell nézni, azonosulni kell vele, és valamit meg kellene csinálni belőle! Nem a közfoglalkoztatottak országát kell életre hívni, nem a közszférából kirúgott embereket kell a közfoglalkoztatotti vagy a köz munka rendszerén keresztül foglalkoztatni éhbérért - nem, nem! Képviselőtársaim! Önöknek az lenne a dolguk és a felelősségük… ELNÖK : Bocsánat, képviselő úr, egy pillanatra megszakítom. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hallgassák meg a felszólalást, mert a mennyiben ilyen hangos vita folyik a parlamentben, vélhetően nem jutnak el azok a gondolatok az önök fülébe, amit a képviselő úr fontosnak tart. Ennek megfelelően nem fognak tudni válaszolni sem a vitában. Képviselő urat illeti a szó, és kérem, figyeljenek oda. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő számomra, hogy e tekintetben fontosnak ítéli, hogy befogadókészség álljék rendelkezésre, de hát képviselőtársaim személyes felelőssége nyilván az, hogy hogyan és miké ppen viszonyulnak ezen kérdéskörökhöz illesztetten. Nemcsak gombot kell nyomogatni szerintem sem a parlament falai között, hanem bizonyos értelemben el is kell tudni gondolkodni mindegyikünknek azon, hogy azok a változási folyamatok, amelyeket a törvényi j óváhagyásokon keresztül érvényesítünk, azok mit is hoznak magukkal. Szóval, visszatérve a történethez. Tudják, a közfoglalkoztatás tekintetében, ha egy picit mélyebben elgondolkodnának azon, hogy mit hívtak életre az elmúlt esztendőkben, akkor nyilván azza l találkoznak szembe, hogy egy olyan helyzetet teremtettek, ahol, mondjuk, négy évvel ezelőtt a közfoglalkoztatott 60 200 forinttal a zsebében mehetett haza, ma pedig az az 51 ezer forint, amit zsebre tehet 8 órás foglalkoztatás után, nagyjából 42 ezer for intot ér. Úgyhogy gyakorlatilag az önök négyéves kormányzásának az az eredménye, hogy a közfoglalkoztatott ember a zsebében lévő pénzének egyharmadát vásárlóerőértékben elveszítette. No, erre nem lenne túl büszke Fónagy János képviselőtársam, államtitkár úr sem, aki annak idején, mondjuk, például BorsodAbaújZemplén megyében a munkaügyi tanács elnöke volt. Nem lehet túl büszke rá, hiszen látja azt a folyamatot, nagyon sokakkal másokkal karöltve, hogy pont abban a szférában, pont azokat az embereket érintő en, ahol is a megélhetés egyébként sem könnyű, ott válik önök által még nehezebbé. Azt hiszem, sokkal inkább ebben az irányban kellene önöknek elkezdeni gondolkodni azon, hogy hogyan és miképpen nyújtanak segítő kezet, és a tekintetben, hogy hogyan és miké ppen rendezik át a folyamatokat, akár a Nemzetgazdasági Minisztérium irányából a Belügyminisztérium felé vagy más tekintetben. És tudják, azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy azok az emberek, akik ezen közfoglalkoztatás keretei között végzik a munkate vékenységüket, milyen munkakörülmények közepette kell hogy megtegyék mindezt. Részletekre nem kívánok kitérni, de önök is számtalan olyan részletet ismernek, amely a legalapvetőbb szükségletek ellátásának biztosításával sem párosul. De azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy l’art pour l’art alapú közfoglalkoztatást hívtake életre csak azért, hogy a statisztikákon keresztül „javítsák” a mutatószámokat, vagy tartalmi értékteremtéssel párosulva. Tehát azt kell mondjam sajnos, hogy nem az a domináns, nem az a
