Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. július 4. péntek (13. szám) - Egyes törvényeknek a belügyminiszter feladat- és hatáskörével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
519 De először még az egyéb kérdéseimet tenném fel, amit már a többiek is említettek, mások is említettek, ez pedig a kapacitás kérdése. Amikor a büntetésvégrehajtási törvény módo sításáról volt szó, akkor is szóba került ez, hogy valószínűleg lesz állománydúsítás a pártfogó felügyeletnél, de hogy ezt hogyan fogják megoldani, az érdekelne engem. Ezekre a speciális feladatokra, amelyeket most a Belügyminisztérium átvett - már többen megkérdezték , remélhetőleg a régi, akár többéves gyakorlattal rendelkező pártfogó felügyelőket fogják tenni? Ugyanis ha a feladatokat nézzük, akkor ez az a terület, ami nagyon nagy tapasztalatot, munkatapasztalatot igényel, ismernie kell az elítéltek sze mélyiségét, ismernie kell az elítélteket, ismernie kell a börtönállapotokat, ismernie kell a reintegrációs folyamatokat, nemcsak kívülről, hanem abban tevékenyen résztvevőként is. (14.30) Tehát az a kérdésem, hogy lesze bővítés, ha lesz bővítés, akkor mil yen formában, és remélem, hogy nem a frissen felvett pártfogó felügyelőket fogják beosztani ezekbe a komoly beosztásokba. A kérdésem az, hogy a struktúraátalakítás hoze magával egyfajta szemléletváltást. Ugyanis amit Bárándy képviselőtársam elmondott, hog y ő aggályát fejezi ki, hogy a pártfogó felügyelők egy része a Belügyminisztériumhoz kerül, én ezt inkább üdvözölni tudom, ugyanis a pártfogó felügyeleten belül nem mindegy, hogy milyen feladatokról beszélünk. Vannak azok a feladatok, mondjuk, a kiskorúakk al foglalkozó pártfogó felügyelőknél vagy az enyhébb bűncselekmény miatt pártfogó felügyeletet kapóknál akár vádemelés elhalasztásánál, akár még egy próbára bocsátásnál is elképzelhető, hogy a szociális szemlélet az, aminek ki kell domborodnia egy pártfogó felügyelő munkájában. Viszont azok a területek, amiket most a Belügyminisztérium átvesz, azok a területek, ahol inkább egy civil büntetésvégrehajtási szemléletre van szükség a pártfogó felügyeletnél. Amikor megláttam ezt a javaslatot, abban bíztam, hogy a pártfogó felügyelet végre letér a Kerezsi és Gönczöl Katalin által kijelölt liberális útról, és végre áttér a tényleges feladatkörébe, vagyis arra, hogy néha szankciókkal, néha keményen, viszont néha a segítő szakma eszközeit bevetve ezeket az embereket visszavezessék a társadalomba, ezeket az embereket reintegrálják. Ugyanis az a teljes szociális szemlélet, ami jellemző volt az elmúlt időszakban és akkor is, amikor én a pártfogó felügyeletnél dolgoztam - ez az MSZPSZDSZkormányzás idején volt , helytel en út volt. Helytelen út volt azért is, mert pont e liberális szemlélet miatt nagyon ritka volt az az eset, hogy a pártfogó felügyelő javaslatot tett a büntetés átváltoztatására vagy a feltételes szabadság megszüntetésére. Ez siralmas állapot volt, mert a pártfogó felügyelő volt az, aki napi szinten tapasztalta, hogy az adott elítélt, az adott terhelt a rárótt viselkedési szabályokat, a rárótt feladatokat ellátjae, együttműködike a pártfogó felügyelettel, vagy esetleg olyan életmódot éle, ami alapján őt feltételes szabadságra bocsátották. Tehát én ezt üdvözölni tudom, ha ez ténylegesen azt jelenti, hogy ebbe az irányba megyünk el. Lehet, hogy egy lépéssel nem lehet áttérni arra az irányra, ami mondjuk, az Egyesült Államokban jellemző, ahol a pártfogó felü gyelők sokkal nagyobb hatáskörrel, hatókörrel és sokkal nagyobb szankcionálási lehetőséggel rendelkeznek, de úgy gondolom, hogy azokon a területeken, amik most átkerülnek a Belügyminisztériumhoz, a pártfogó felügyeletnek ezeken a területein igenis erre a s zemléletre, igenis erre a szankciórendszerre és igenis ezekre a lehetőségekre van szükségük az ott dolgozó pártfogó felügyelőknek. Egy dologra még reagálnék, amit Szél Bernadett mondott el a közfoglalkoztatással kapcsolatban. Szóba hozta a szociális szövet kezeteket. A szociális szövetkezeteket olyan nagyon ne bántsuk, ugyanis ez egy jól működő rendszer lenne. Az egy dolog, hogy kifizetőhelynek használja nagyon sok esetben a kormány és nem működő szociális szövetkezetekbe pumpálja a pénzt, viszont tapasztalh atunk olyanokat is, hogy már kis állami segítséggel működik szociális szövetkezet, lassan eljut arra a szintre, hogy önmagát képes ellátni, sőt arra a szintre is eljut, hogy az egész települését önfenntartóvá tudja tenni. Erre az egyik nagyon jó példa Béké sszentandrás, ahol Sinka Imre polgármester ezt nagyon jól és mintaszerűen csinálja. Úgyhogy ne vonjuk egy kalap alá az összes
