Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. július 4. péntek (13. szám) - A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény eltérő szöveggel való hatálybalépéséről és azzal összefüggő egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
482 kényszerítsék. Ha ez piaci hatás, ha ezt hatástanulmánynak tekinthetjük, akkor visszavonom azt, amit az előbb mondtam. De a költségvetési hatások vonatkozásában fogalmuk nincs arról, hogy ennek milyen hatása lesz, mennyi bevételre számíthat a kormány. Szégyen, gyalázat, és tulajdonképpen azt kellene kérni a házelnöktől, hogy bírságolja meg L. Simon Lászlót, mert az ilyen típusú törvényjavaslatok a Ház méltóságát jelentős mértékben sértik. Tisztelt Országgyűlés! Már az ere deti reklámadótörvényjavaslatnál elmondtuk azt, hogy egy reklámadót az LMP támogatna, „a szennyező fizet” elvével összhangban áll az, ha az országban létezik a reklámszektorra kivetett adó. Igen, mert egy reklámadóval lehet egyrészt a túlfogyasztást vissz afogni, másrészt pedig a reklámozás káros társadalmi, környezeti hatásait egy reklámadóval lehetne mérsékelni. De természetesen ebben az esetben egy reklámadóra, nem pedig médiaadóra lenne szükség, egy olyan reklámadóra, amely a reklámpiacra vonatkozik és a reklámpiacot szabályozza. Egy olyan reklámadót lehetne támogatni, ahol világosak a várt piaci, költségvetési és társadalmi, környezeti hatások; egy olyan reklámadót lehetne támogatni, ahol, ahogy az előbb Novák képviselőtársunk is utalt rá, világos példá ul az, hogy a várt bevételt mire fordítják. (11.50) Ha világos az, hogy a várt reklámadó bevételét - vagy most médiaadóbevételről beszélhetünk - olyan célokra fordítják, amelyek egyébként kiegyensúlyozzák a reklámozás káros hatásait, akkor azt gondolom, le nne miről beszélnünk. Szó nincs erről! Az a pénz, amit beszednek, befolyik a közösbe, és ki fogják osztani szépen a haveroknak, úgy, ahogyan azt szokták. (L. Simon László: Na!) Ez működik! Itt a különbség az, hogy például a magánnyugdíjpénztári befizetések államosításával kapcsolatban hova tűnt az a 3000 milliárd forint, a mai napig nem tudjuk, elfüstölték. Egy szektorális adónak úgy van értelme, ha világos az, hogy az az adóbevétel, ami befolyik az államkasszába, milyen célokat fog szolgálni, magának a kiv etett adónak mik a hatásai egy adott piacra nézve, illetve költségvetési szempontból, és a befolyt bevételt egyébként milyen társadalmi célokra kívánja a kormányzat fordítani. Erről egy vakhangot nem hallottunk az elmúlt hetekben. Tisztelt Országgyűlés! El hangzott részben L. Simon államtitkár úrtól, részben másoktól néhány olyan cél, amit természetesen akár támogatni is lehetne, mert miért ne; vessünk ki reklámadót azért, hogy mondjuk, azt a szennyezést, amit a reklámpiac okoz, valamilyen módon mérsékelni t udja az állam. Természetesen önök nincsenek abban az erkölcsi helyzetben, hogy erre hivatkozzanak, L. Simon államtitkár úr, hiszen milyen szennyezést akarnak önök mérsékelni, milyen negatív hatásokat akarnak akkor mérsékelni, amikor egy Andy Vajnát tesznek meg a magyar filmipar élére kormánybiztosként, egy Andy Vajnát, akinek kifolyatnak a közös kasszából több milliárd forintot arra, hogy hollywoodi produkciókat gyártson. Erre fordítják önök az adófizetők pénzét, hogy a gagyi amerikai terméket állítsák elő, és utána idejönnek egy reklámadótörvényjavaslattal, hogy a magyar kultúrán, illetve a reklámozás negatív hatásain segítsenek. Hagyják már a süket dumát! Teljesen világos, hogy ez a törvény nem a fenntarthatóságot szolgálja, nem „a szennyező fizet” elvén alapul, hanem ez a törvény nettó hatalmi érdeket szolgál. A konkrét törvényjavaslatnak egyetlenegy célja van, hogy az RTL Klubot térdre kényszerítsék. Elmondtuk azt, hogy személyre szabott törvényt sem korábban, sem most nem tudunk támogatni, függetlenül a ttól, hogy egyébként a mögöttes célok akár támogathatók is lennének. Kettő. Önök hivatkoznak arra is, hogy különböző cégek, külföldi tulajdonban álló, de Magyarországon bejegyzett cégek ne bújhassanak ki az adófizetési kötelezettség alól. Helyes! Ezt a jog alkotói célt akár támogatni is lehetne. De az a helyzet, hogy megint nem őszintén beszélnek, illetve főként nem őszintén cselekednek. Ami a multicégek működése során az elmúlt 25 évben jelentős mértékben károsította a magyar nemzetgazdaságot, az az úgyneve zett transzferárazás; az, amikor az itteni leányvállalatok különböző ügyleteket kötnek a külföldi tulajdonos tulajdonában álló, mondjuk, Luxemburgban vagy a Csatornaszigeteken bejegyzett egyéb vállalkozásokkal, megbízási szerződéseket és egyebeket, és így folyatnak ki hatalmas jövedelmeket a magyar államkasszából; mesterségesen, mondjuk, veszteségessé tesznek vagy nem tesznek túlságosan nyereségessé egyegy
