Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
393 szakpolitika jellegén, karakterképző politikai elem volt, kormányra kerülésük után ezt elsősorban a felsőoktatás területén, finoman fogalmazva, nem tudták színvonalasan kivitelezni. Ennek két bizonyítékát szeretném adni éppen azért, hogy abban a környezetben lássuk a jelenlegi törvénymódosítást, amely környezetben, a valóságban ez létezett és létezik. Az jellemezte a magyar felsőoktatáspolitikát, hogy megalkottak egy törvényt 2011. év végén, decemberi elfogadással, amely nincs is. Nem is kell jobb bizonyíték arra, mint hogy ma itt vagyunk, és erről beszélünk, hogy nem teljesítette be a hozzá fűzött rem ényeket, és ez egy nagyon tompa és finom ellenzéki fogalmazás. Azt is mondhatnám, hogy színvonalát tekintve csapnivaló munka, egy összeeszkábált, különösképpen koncepciót magában nem hordozó törvény volt, ami ráadásul nem is módosított, hanem valamiféle ál forradalmi hévből egy teljesen új felsőoktatási törvény megalkotását mutatta. Aztán itt vagyunk most, két tanévvel később, és nyilvánvalóan önök is belátják, hogy az a törvény részben hiányos, ami meg benne van, az meg döntő többségében életszerűtlen. Ez a z egyik jellemző. A másik jellemző, hogy olyan mértékű forráskivonás történt az állami költségvetési támogatásból, ami indokolatlan és végiggondolatlan volt. A Széll Kálmántervekben szereplő összegek semmilyen módon nem alapozták meg részben a költségveté si politika szándékát, részben pedig hihetetlenül nem járultak hozzá a magyar felsőoktatás versenyképességének csak megőrzéséhez, nemhogy annak emeléséhez. Ebben a környezetben egy ponton ki kell egészítenem, és ha nem bántom ezzel, javítanom az államtitká r urat, mert 2012ben egy megtört folyamat folytatódott, a felsőoktatási kerekasztalt ugyanis méltóztattak 2010ben szétverni, az addig négy éven keresztül működött. Nem is világos, hogy miért verték szét, és csak amikor a felsőoktatás területét Hoffmann á llamtitkár asszonytól elvették, akkor Balog miniszter úr színrelépésével kezdte újra tevékenységét az a felsőoktatási kerekasztal, amelyet ebben az ügyben egyébként most nem kérdeztek meg. A törvénymódosítás, és helyes, hogy erre a többségi frakció vezérsz ónoka felhívta a figyelmet, nem csak felsőoktatási tárgyú; ezért most szeretném jelezni, hogy képviselőtársaim úgy a közoktatási résszel, mint például a Pető Intézet és más, a törvénymódosításban szereplő kérdésekkel a későbbiekben foglalkozni fognak. Én a felsőoktatás ügyét szeretném itt most kiemelni, ami nem azt jelenti, hogy más területekre nem kívánunk figyelmet fordítani. Az a történeti áttekintés is megállja a helyét, ami az egyetemek történetéről és az akkori kancelláriarendszerről vagy éppen Németo rszágban, német nyelvterületen jelenleg létező felsőoktatásirányítási struktúráról szól. De kérem szépen, önmagában igaz tények ebben az összehasonlításban nem állják meg a helyüket. Ez ugyanis látszatvalóság, hogy a német kancelláriarendszer kerül itt me gvalósításra. Azért, mert egy kormányzati akaratot ugyanazzal a főnévvel illetünk, mint egy más országban létező, teljesen más gyakorlatot, attól ez még nem lesz az. Kívánom mindenkinek, hogy színvonalas német egyetemeken töltsön el hosszas szemesztereket, tanéveket. Nekem ez módomban állt. Azt mondhatom önöknek, hogy az, ami itt most le van írva, és az európai egyetemek történetében jeles szerepet játszó, például heidelbergi egyetem, ahol én annak idején tanultam, gyakorlata nem ugyanaz. Ezt, kérem szépen, ne tessék mondani, mert azon kívül, hogy az elnevezés azonos, tartalmilag más jellegű akaratról van szó. Érdemes azt is felvillantani, hogy itt valójában mi a szándék. Az a felosztás ugyanis, amikor is mechanikusan elkülönítenek akadémiai kérdéseket és fi nanciális kérdéseket, ez egy létező magyar felsőoktatási intézmény tevékenységében teljesen idegen, életidegen. Tessék mondani nekem egyetlenegy olyan akadémiai feladatot, amelynek egyébként nincs költségvetési vonzata! Mondjanak már nekem egyetlenegy olya n témakört a felsőoktatásból, amely úgy kerül, illetve marad most a rektor vagy a szenátus kompetenciájában, hogy annak nincsen pénzügyi, költségvetési vonzata! Mert ilyet én sem az oktatás hallgatói kérdéseiben, sem a nemzetközi kapcsolatokban, sem a kuta tás, innováció kérdésében nem tudok. Ha akadémiai feladat az, cél, hogy mondjuk, nemzetközi együttműködést létesítsen akár kérésre egy másik külföldi, Unión belüli vagy azon kívüli intézménnyel, egyetemmel egy magyar egyetem, szerencsére ilyen sok van, enn ek természetesen van
