Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
379 magánszemély, legyen az jogi személy, gondolok itt akár egyszerű, hétköznapi emberekre, pol itikai szereplőkre, bankokra, amelyekről kötelező és ma divatos ellenségként szólni, holott tudjuk jól, hogy nagyon fontos létező, lényeges elemei egy jól működő gazdaságnak, tehát senkiből sem ellenséget csinálva reális megoldást tegyen le elénk. Ez a jav aslat korrekt, de nem megoldás. Nem megoldás valójában a helyzetre. Ennél többre, ennél jelentősebbre, ennél átfogóbbra van szükség. Ha ilyen lesz, azt mi örömmel és szívesen támogatjuk, de ezt sajnos nem tudjuk támogatni, mert ez a mai magyar devizahitele sek problémáját és bizonyos szempontból még a forinthitelesek problémáját sem képes megoldani. Köszönöm a figyelmet. (19.00) ELNÖK : Köszöntöm az Országgyűlést. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra van lehetőség, frakciónként egy képviselő, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő számára. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úr számára. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént mintha a Bankszövetség képviselőjét hallottuk volna a parlamentben. Számunkra nagyon fontos a jogbiztonság, semmiféle olyan szándék nincs bennünk, hogy jogbizonytalanság álljon elő Magyarországon, de mi úgy tartjuk a rend pártjaként, hogy a lopott holmi visszajár. Az imént az hangzott el Fodor Gábor szájából , hogy bizony a jogbiztonság, az általa vélelmezett jogbiztonság fontosabb tényező, mint hogy a devizahiteles kapcsán egyébként minősítetten lopott holmi visszajárjon. Tehát ha úgy tetszik, fontosabb ez a vélelmezett biztonsági helyzet, mint az, hogy kárta lanítsuk azokat az embereket, akiket minden szempontból kártalanítani lehetne, kellene. Hosszas vitákat folytattunk már itt a parlamentben arról, hogy ezek az ügyletek adott esetben tartalmaztake stikliket, jogilag támadhatóke, milyen visszásságaik vanna k. Én nem kívánom most újranyitni ezt a vitát, hiszen úgy érzem, hogy ez közismert, itt a frontvonalak bemerevedtek. Egyetlen kérdést teszek fel, ami egy költői kérdés, nagyon nehéz rá válaszolni, hiszen a szükséges statisztikák is ritkán állnak rendelkezé sre, de a helyzet az, hogy ezen előterjesztést vizsgálva és gyakorló jogászokkal, ügyvédekkel tárgyalva, mint például a kiváló Damm Andreával, aki nagyon sok pert vitt már esélyes és győzelemesélyes szakaszba, azt látjuk, hogy a bankok által aláírt szerződ ések mintegy 80 százalékában leírják és szerepel az, hogy átváltja a forrásként bevont devizát, és aztán visszaváltja, amikor az ügylet lezárul. A helyzet ezzel szemben az, hogy a bíróságokon, amikor arról van szó, hogy az érintett bankot köteleznék arra, hogy mutasson be egy igazolást arról, hogy azon a napon azon az árfolyamon igenis honnan vonta be, milyen típusú devizát, az esetek kevesebb mint 5 százalékában képesek ilyen igazolást felmutatni, és nem az informatikai rendszer hiánya és visszássága miatt , egyszerűen azért, mert a negyedéves gyorsjelentések szerint is a kihelyezett hitelállományhoz képest alig egyötödnyi bevonás történt. Tehát ha csak ezt az egy jelenséget vizsgáljuk, bebizonyosodik, hogy itt nem devizahitelezés történt, itt egy nyilvántar tási folyamatról beszélünk, ahol a nem is létező árfolyamkülönbözetet zsebre tette egy nyilvántartás alapján az a bankrendszer, amelytől a lopott holmit igenis vissza kell szerezni. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Schiffer András képviselő úré a szó. DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha már a jogbiztonság szóba került, akkor viszont nem állhatom meg, hogy az egész konstrukcióval kapcsolatban az igazi bombát egyelőre még senki nem akarta fölrobbantani. Tudniillik arról v an szó, hogy az akkor hatályos hitelintézeti törvény 78. §
