Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 23. hétfő (11. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
278 Tisztelt Ház! Horn Gyula 25 évvel ezelőtt vágta át az Európa megosztottságát jelképező vasfüggönyt a magyar – osztrák határon. E nnek évfordulójára az Európai Bizottság állandó képviselete 2009ben emléktáblát állított. Úgy gondolom, az a minimum, hogy az Országgyűlésben is megemlékezünk erről a történelmi tettről, 25 évvel az évforduló után, a vasfüggöny szögesdrótjának átvágása ut án. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kormány jelezte, írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra k övetkezik a Jobbik képviselőcsoportjából Magyar Zoltán képviselő úr, aki „Mikor lesz végre mezőgazdaságunk az ipari nyersanyagtermelés helyett?” címmel szólal fel. Megadom a szót ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Kös zönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirend utáni felszólalásomnak az adta meg az aktualitását, hogy a napokban jelent meg az a hír, hogy 4 ezer forint körül van mázsája az aratott gabonának, és ez a termelők önköltségét sem nagyon fedezi, sok esetben egyáltalán nem, és azt szeretném boncolgatni ebben az öt percben, hogy mégis hogyan jutottunk el odáig, hogy évről évre ez a probléma felvetődik. Ugyan vannak szerencsésebb évek, és ez nyilvánvalóan könnyebbséget jelent az e zen a területen dolgozóknak, de azért az évek többségében mégiscsak felmerül ez a probléma. És itt bizony nem kerülhetjük meg a kormányzat felelősségét, hiszen a második ciklusukat töltik, ráadásul kétharmaddal, egymást követően. Így, úgy gondolom, a vissz afelé mutogatásnak most már egyre kevésbé van meg a szerepe és a lehetősége. Elsőként talán a szövetkezeti rendszer hiányosságát és a magyar állapotokon való tükröződését kell kiemelnem, hiszen 2010ben többször konkrétan itt a Ház falai között elhangzott ígéretként - még az én interpellációmra adott miniszteri válaszban is , hogy bizony a szövetkezeti törvény is egy szükséges eleme kell hogy legyen a magyar vidék átalakításának. Azóta is várjuk ezt a híres szövetkezeti törvényt. Jól tudható, hogy a Fidesz ben - kiszivárgott - milyen belső harcok vannak ezzel kapcsolatban, hiszen azért komoly érdekeket sértene egy például Ausztria mintájára épülő jól működő szövetkezeti rendszer. Én elhiszem, hogy az önök barátainak, azoknak a nagybirtokosoknak, akik fizetté k a kampányuk egy jelentős részét, bizony sértené az érdekét, de a becsületes, kis és közepes területeken gazdálkodó, helyben élő magyar embereknek bizony igenis az előnyére válna már rövid távon is. A gabonafelvásárlási áraknál nem kerülhetjük meg annak a néhány nagy - itt összesen talán öt nagyobb céget kell megemlíteni – gabonafelvásárlónak a monopolhelyzetét, ami bizony megkeseríti a magyar termelők életét most már két évtizede. Ezek a cégek évről évre, azt kell mondjam, pofátlanul tényleg minimális adó bevételt tudnak csak realizálni a magyar költségvetésbe, illetve a magyar költségvetés ezekből a cégekből, hiszen folyamatosan veszteségként könyvelik el az ittlétüket, miközben jól tudjuk, hogy a learatott gabona mennyiségének java része ezen cégeken kere sztül kerül aztán értékesítésre, és ezek a cégek szedik meg rajta aztán magukat. Ígéret volt azzal kapcsolatban, hogy e cégek úgymond vircsaftjának is véget vet a magyar kormány, és valamiféle állami szerepvállalást komolyabban véve megjelenik majd ezen a piacon. Mind a mai napig nem történt ez meg, illetve nagyon minimálisak azok a lépések, amiket eddig láthattunk. Szintén ezen bizonytalansághoz, a felvásárlási áraknak az ilyen ingadozásához vezet az, hogy a támogatási rendszer átalakításával is komoly idő csúszásban van a kormány. Lázár miniszter úr meghallgatásán döbbenten tapasztaltam a bizottsági ülésen, hogy ugyanazokat a számokat mondotta el, amelyeket itt a parlament falai között mi jobbikosként vagy éppen Ángyán József szájából hallhattunk az elmúlt időszakban, az előző ciklusban, azaz bizony az, hogy az agrárfejlesztési támogatások 70 százalékát Magyarországon a cégek 7 százaléka nyúlja le, és míg korábban ezt
