Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 19. csütörtök (10. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
109 A Magyar Nemzeti Bank mint szanálási hatóság a hatásköre gyakorlásának részletes szabályait ebben a törvényben kapja meg. Ezek a részletes szabályok: a szanálási tervezés folyamata , amelynek keretében a szanálási feladatkörben eljáró Nemzeti Bank minden jelentős hitelintézet és befektetési vállalkozás szanálhatóságát vizsgálni fogja, valamint egyedi és csoportszintű szanálási terveket határoz, határozhat meg annak érdekében, hogy a válsághelyzet bekövetkeztekor felkészült legyen a hatékony segítségre. (17.00) Ez igazából jól hangzik, de ha meggondoljuk, akkor egy rendkívüli jogosítványt kap ezzel a Nemzeti Bank. Egyrészt, amit korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kötele zően ellátott - abban az időben ezt még, a válság után stressztesztnek nevezte a szakma , ezen a magyar pénzintézetek elég jó eredményeket értek el, azt lehet mondani, hogy jobbat, mint Európában sok más állam pénzintézetei. Ugyanakkor most majd a Nemzeti Bank fog lehetőséget kapni arra, hogy eldöntse, hogy ki a jó bank, ki maradhat egyben, ki a rossz bank, kit kell szétszedni, levagdosni egyes részeit. Ezt lehet persze gyógyító céllal, lehet olyan céllal is, hogy azért aki nem gondolja elég komolyan az eg yüttműködést, azt azért fokozottabb együttműködésre késztessék. Tehát egy jogállamban ez jól működhet. Nem akarok túlzó kifejezést használni, de azért mondjuk, egy fideszes háttérérdekek által kimondottan vezérelt pénzügyi rendszer átalakítási folyamata kö zepette ilyen törvényi felhatalmazást adni, amelynek keretében valakik ennyire súlyos hatáskört kapnak, azért nem biztos, hogy megnyugtató. A Magyar Nemzeti Bank a szanálás folyamatát, amely egy szigorú, három kritériumból álló feltételrendszer teljesülése esetén indulhat el, a következők szerint vizsgálja. Egyrészt szükséges feltétel, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezett vagy a bekövetkezése valószínűsíthető. Na, ez már egy ilyen ingoványos pont, hogy mi alapján valószínűsíthető. Másrészt a fizetésképte lenség a szanáláson kívül más módon nem akadályozható meg; szintén nehezen objektivizálható értékelési szempont, lehetnek tapasztalati elemek, ugyanakkor végül is döntést jelent erre vagy arra. Harmadrészt pedig: a szanálás a közérdekre való tekintettel sz ükséges, tehát a betétesek pénzét meg az egész pénzügyi rendszer működését védje. A szanálás során sor kerülhet a nehéz helyzetbe jutott intézmények tulajdonosai és egyéb hitelezői jogosultságának korlátozására. Magyarul, a Magyar Nemzeti Bank lecserélheti a menedzsmentet vagy gyámság alá helyezheti, olyan biztosokat helyezhet oda, akik felülírják a menedzsment jogosítványait. Ez is egy korlátozott joggyakorlatot eredményez. E jogkorlátozás mindig a közérdekre való tekintettel valósul meg természetesen, és arányos mértékben történhet - de hát ki dönti el, hogy mihez képest arányos? A szanálási eszközöket is a Magyar Nemzet Bank határozza meg, amelyekkel a szanálási feladatkörében eljárhat. Ez a vagyonértékesítés, tehát mit vesz ki a rendbe hozandó pénzintéze t vagyonelemeiből vagyonértékesítésre, milyen áthidaló intézményi struktúrát alakít ki, az eszközök elkülönítését, zárolását, átminősítését, a hitelezői feltőkésítést. Itt például jelentős szerepe lesz a Nemzeti Banknak, és nem túl megnyugtató, hogy mondju k, ingatlanbeszerzésre meg műkincsvásárlásra százmilliárdos nagyságrendben költ a Nemzeti Bank, akkor hogy legyünk bizalommal aziránt, hogy nem egy más kezében lévő pénzintézetet akar szanáláson keresztül egy ettől eltérő tulajdonosi szerkezetbe juttatni. Különleges esetekben maga a kormány is élhet szanálási eszközökkel, mégpedig egy kényszerített tőkeemeléssel vagy államosítással. Hát ez is egy eléggé dodonai rész, és inkább félelmetes, mint megnyugtató. Fontos tulajdonosokat és hitelezőket védő garanciál is szabály azonban, hogy egyetlen hitelező vagy tulajdonos sem kerülhet a szanálás során rosszabb helyzetbe ahhoz képest, mint amilyen helyzetben az intézmény felszámolása esetén került volna. Na, ez egy gyönyörű, szép mondat, mert senki nem tudja megmonda ni, hogy milyen helyzetbe került volna a felszámolás során, ami nem következett be, tehát nem lehet számszerűsíteni. Úgyhogy ilyen prognózisok alapján persze lehet valamit rá mondani, de nem látszik túlzottan egzaktnak. Nagyon örülök, hogy Szatmáry Kristóf
