Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 12. hétfő (3. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
46 formára. Önök már megpróbálták a bankokat belátásra bírni. Határidőt adtak nekik, miután majd nagyon keményen eljárnak, aztán nem tettek le semmit az asztalra. Megpróbálták vegetáriánus étrendre átszoktatni a farkasokat. Megpróbálták elérni azt, hogy azok a bankok gyakoroljanak belátást, akik egy több száz milliárdos pénzkifosztó szivattyút működtettek Magyarországon a magyar lakosság kárára, a mindenkori állami felügyeleti szervek asszisztálásával, sok esetben jóváhagyásával. El kell tehát mondanunk azt, hogy ha azt hiszik, hogy önmagában ez, ami itt előttü nk van, elégséges és nem csak tüneti kezelés, akkor nagyon nagy probléma van. Hiszen látnunk kell, hogy még lehetne védeni az úgynevezett devizahiteleket akkor, ha lenne egy olyan igazolás letéve az asztalra, hogy az adott bank igen, felvett devizát, innen , ennyiért; lenne róla egy dokumentum, egy papiros, és meg tudná támasztani, meg tudná védeni, mondjuk, a bíróság előtt azt, hogy igen, itt történt devizabevonás, az adós kapott devizát, azt felhasználta helyesen vagy helytelenül. De egyetlen bank sem képe s tisztességes útonmódon minden tekintetben megfelelni ezeknek a vizsgálatoknak. Létező perekről beszélünk, létező károsultakról beszélünk, ezért csak azt tudom javasolni, hogy egyeztessenek pár ilyen emberrel. Üljenek le pár olyan, a károsultakat védő ci villel, jogvédővel, ügyvéddel, aki a gyakorlati életben, a valóságban valódi devizahiteleseket próbál megvédeni azon bankrendszerrel szemben, amelynek a tevékenysége ezer sebből vérzik, és egy normálisan működő országban a vádlottak padjának már tele kéne lenni velük. Előfordulhat ugyanis az - megint létező esetekről beszélek , hogy a szerződésekben lévő árfolyamok egyszerűen nem stimmelnek. Belekerül a szerződésbe egy 1997es árfolyam - konkrét eset konkrét számát fogom idézni , 137 forintos árfolyam, am ely már a 2007ben aláírt szerződésbe került bele, az akkori 153 forintos árfolyammal szemben. Az eredmény az, hogy a hitelfelvevő 1,3 millió forinttal kevesebbet kapott, hiszen a bank megtehette azt, hogy egy 10 évvel korábbi árfolyamra hivatkozással az á llítólagosan fölvett devizaösszeg átváltása vagy át nem váltása után ennyivel kevesebbet adott annak az adósnak. De a hitelintézeti törvényhez is hozzá kéne nyúlniuk sürgősen, hiszen jelen pillanatban is, ha kamatplafont szeretnénk szabni - márpedig nagyon kéne szabnunk, akár euróalapú, akár svájcifrankalapú hitelről van szó , még mindig hihetetlen kamatlábakkal találkozunk. A jelenlegi, az önök által módosított hitelintézeti törvény szerint még mindig 36 és 39 százalék közötti kamatlábakat is ki lehet ve tni, és ez csak a kamat. Rájönnek még az egyéb költségek, de látható, hogy ha a jegybanki alapkamat tizenhatszorosát vetheti ki valaki, nincs olyan legális gazdasági tevékenység Magyarországon, amivel ezt ki lehet termelni. Egy magyar vállalkozó nem tud ti zenhatszoros hasznot produkálni a felvett pénz után, egy magyar polgár pedig pláne nem tudja ezt az óriási, indokolatlan terhet visszaadni. Éppen ezért a cél csak az lehetne, hogy a szerződésekből takarítsuk ki egyrészt a kamaton kívüli költségeket, másrés zt egy kamatplafon szabásával legalább a devizahitelesnek csúfolt ügyletek esetében érjük el azt, hogy a banki játszadozásnak legalább ezt a szféráját meg tudjuk spórolni. Hiszen látható, hogy a bankoknak még a nemzetközi piacokon is talán a legkevesebb be vételük a kamatokból van. Lényegében abból élnek, hogy 2 betett forintra adott esetben 100 forintot teremthetnek hitelezéssel, pénzkihelyezéssel, tőzsdézhetnek a lakosság pénzével, és az azután kreált virtuális pénzegységekkel, de az az óriási és elképeszt ő kamatszint és az a kamatokkal, árfolyamokkal történő játszadozás, ami Magyarországon jellemző, egyetlen más európai országban sem fordult elő, és nem is fordulhatott volna elő, hiszen az állami felügyeleti rendszer beavatkozott volna. Éppen ezé rt csak és kizárólag a forintosítást tudjuk elképzelni, a felvételkori árfolyamon történő forintosítást megoldásként. Egyszerűen ki kéne mondaniuk egy jogszabályban, hogy nem számolható el idegen devizában semmi, ha azt nem tényleges átváltással vonták be. És lenne ennek az elképzelt törvénynek egy végrehajtási része is, miszerint köteles lenne az érintett bank új egyenleget
