Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
437 ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Mivel több kétperces nincs, a kétpercesek végére értünk, Kiss László képviselő úr rendes felszólalásával folytatjuk a vitát, az MSZP frakciójából. Parancsoljon, képviselő úr! KISS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, képviselőtársaim. Végig azon gondolkodtam, hogy mi az aktualitása ennek az előterjesztésnek. Én nem vagyok ilyen rosszindulatú, mint a képviselőtársaim, hiszen elképzelhető, hogy a brazíliai futballvilágbajnokság kapcsán jutott eszükbe képviselőtársaimnak, hogy most kell ezt az előterjesztést tenni. Némiképp azonban ez lehet, hogy naivitás, hiszen nyilvánvaló an, ahogy én néztem ezt az előterjesztést, egy szóval nem találkoztam a brazíliai stadionokról benne, úgyhogy mégiscsak lehet, hogy a Fradinál már állítólag kiépített beléptető rendszer legalizálásáról lehet szó. Nem tudom, hogy mi lehet az igazság. Szeret ném hinni, hogy mégiscsak akkor a brazil futballvb az igaz. Történelemtanár vagyok, és nem félek használni (Derültség a Jobbik soraiban.) , de most mindenkit megnyugtatok, hogy én nem fogok 68 percen keresztül a sport helyzetéről beszélni, ahogy ezt megte tték előzőleg a képviselőtársaim. Nagyon szép és könnyekre fakasztó beszédeket hallottunk arról, hogy a sport a történelemben is milyen fontos, és úgy általában is milyen fontos. Én ezt abszolút megerősítem, magam is ugyanezt gondolom. Sőt, nem hiszem, hog y a teremben van olyan képviselőtársam, aki ennek az ellenkezőjét gondolná, hiszen sportszerető, sportot tisztelő és gyakran sportrendezvényeken szurkoló képviselőtársak szép számmal vannak itt most a teremben is. Ezt egyébként senkitől nem vitatnám el. (1 4.00) Nyilván eltérő élményeink fűződnek a sportrendezvényekhez. Magam az Óbudai Vasas röplabdaszakosztályának a látogatása kapcsán nem találkoztam még olyan élményekkel, amikről beszámoltak nekem fideszes képviselőtársaim. Bár kétségtelenül nagyon igaza v an annak, aki előzőleg arról beszélt, hogy a szurkolás és a nézés más minőséget jelent. Visszaemlékszem arra - én magam nem vagyok kifejezett futballhuligán alkat, ez talán látszik is, tehát ne higgyék azt, hogy ezt a közösséget szeretném védeni, de higgyé k el nekem , hogy akár ebben a csapatban, a Vasas röplabdaszakosztályánál az a néhány szurkoló, aki hangulatot csinál, az a néhány szurkoló, aki minden egyes meccsen ott van és a csapatot tüzeli, az nagyonnagyon fontos tud lenni, sok esetben akár a vissz ajelzését is a csapat részéről láthatjuk. Persze, nem tudok eltekinteni a történelmi példa ismertetésétől. Az óbudai amfiteátrum befogadóképessége 12 ezer fős volt, ez talán nem ismert tény. Én most rendkívüli módon örülnék annak, ha a budapesti ligában ép pen nyertes óbudai csapatnak átlagosan ennek a tizede lenne a nézőszáma. Szerintem egyébként egy 12 ezres átlagos nézőszámmal valamennyi magyar futballcsapat boldog lehetne. Lehet számháborúzni, hogy a magyar futball mennyire népszerű és mennyire nem népsz erű, de a magyar valóság az, hogy ezeket a meccseket sokan nem látogatják. Annak ellenére nem látogatják, hogy talán nincs másik olyan sport, amelybe ilyen mértékkel öntötték bele a pénzt az előző és a mostani kormány reprezentánsai. Mégis az látszik, hogy a kormányzati milliárdok ellenére gyakorlatilag semmilyen hatás nem mutatkozik. Felmerül a kérdés persze, hogy egyetértek azzal, hogy a családbarát sportrendezvények irányába kell elmenni. Egyetértek azzal, hogy rendre és biztonságra van szükség a stadion okban, bár szerintem azért futballra is szükség lenne a futballstadionokban, akkor lehet, hogy növekedne a nézőszám. Én elfogadom azt, hogy önök abszolút jószándékúan hozták ide ezt az előterjesztést, én semmiféle sanda szándékot nem tulajdonítok itt senki nek. Azonban akkor is meg kell jegyeznem, hogy azok az irányok, amiket önök ebben az előterjesztésben megfogalmaznak, nem eszközei annak a célnak, amiről beszélnek. De miről is beszélnek? Arról volt szó, hogy nincs rend a magyar
