Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. május 12. hétfő (3. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
44 lesz egy ilyen törvény, amiről önök beszélnek, még az idén lesz egy ilyen törvény, és mondjuk, jövőre már másfajta lehetőségekkel számolhatnak. Szerettük volna, ha ezt önök megszavazzák, de sajnos úgy látszik, hogy ebben nincsen önökben szándék. Mégis azt kérem, hogy függetlenül ettől, hogy ezt a módosítónkat leszavazták, várjuk, hogy hozzák ide ezt a törvényt, várjuk, hogy részt vehessünk ennek a vitájában, elmo ndhassuk a javaslatainkat, de még addig is, amíg önök ezzel a törvénnyel nem tudnak idejönni a Ház elé, mi negyedszer idehoztuk az egyéni csődvédelemről szóló törvényt, akkor legalább azt engedjék ide, a Ház elé, arról tudjunk vitatkozni, és legalább úgy t udjunk a családok segítségére lenni, hogy ezt a családi csődvédelmet elfogadjuk, és ezt a törvényt meghozzuk itt, a Ház falai között. Ez is már egy nagyon nagy segítség lenne a devizahiteleseknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban .) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megtisztelő számomra, hogy ezen ciklus els ő parlamenti felszólalását a több százezer hitelkárosult érdekében intézhetem. Felszólalásunk, felszólításunk lényege pontosan az, hogy egyrészt lelkiismeretfurdalás nélkül szavazza meg a Ház minden képviselője azt az előttünk fekvő előterjesztést, ami bár valóban csak tüneti kezelés, de komoly segítséget nyújt, átmeneti segítséget nyújt. Másodsorban viszont legalább ilyen kemény hangsúlyt kívánok fektetni arra, hogy miért nem jelent végső megoldást az, ami előttünk van, mindezek után pedig próbálok egy nag y levegőt venni, hiszen az MSZPs padsorokból több éves semmittevés után megint a forintárfolyammal kapcsolatos különböző, egyébként részben jogos machinációk rémképe jelent meg (Dr. Harangozó Tamás: Most machináció vagy jogos?) , mint ami önmagában devizah itelkrízisbe sodort családok százezreit. Csak az a probléma, hogy aki alapfokú gazdasági szakképesítéssel rendelkezik, tisztában van vele, hogy egy forintot, adott esetben ennek az országnak a valutájának az árfolyamát egyáltalán nem csak belföldi tényezők mozgatják. Az önmagában ugyanakkor nagyonnagyon ciki, hogy az említett kormányzás alatt mintegy 120szorosára nőtt az a hitelállomány, amiről itt most mi jelen pillanatban beszélünk, nem elvitatva, hogy 2001es az az ősbűn, amikor az egyoldalú szerződésm ódosítások lehetősége egyáltalán felmerült. Akkori az az ősbűn, ami kiszabadította a szellemet a palackból, de önmagában a forintárfolyammal kapcsolatos ingadozásoknak betudni azt az elképesztő pénzügyi visszaéléssorozatot, a magyar lakosság tömeges és sz ervezett kifosztását, nemcsak szakmaiatlan, de nonszensz is. Meg kell hogy említsük, jelen pillanatban az előttünk fekvő előterjesztés indoklása kapcsán is felmerülnek szerencsére jobbikos mondatok. Nem véletlen, hogy mi nagyon sokáig mantráztuk azt, hogy a kilakoltatási moratóriumot valóban addig kell meghosszabbítani, amíg a probléma meg nem oldódik, és melengeti a szívünket, amikor szó szerint azt halljuk, hogy önkényes lakásfoglalókat önök sem akarnak támogatni ebbéli tevékenységükben, ahogy mi sem, épp en ezért hoztuk ezt a Ház elé több tucatnyi alkalommal. De azt meg kell hogy jegyezzük, tüneti kezelés van előttünk, a végső megoldást csakis a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása jelentheti, amelynek révén a szennyező fizet elve alapján visszahárítanánk a szennyezőkre, az érintett bankokra azt a hatalmas tehertömeget, amit a magyar lakosságon vertek le. És bár lehet itt az MSZPkormányzatok hibáiról, sőt bűneiről beszélni, azt el kell hogy mondjuk, hát azért eltelt itt négy év, amely négy éves FideszKDNPkormányzás minden egyes hónapjában és minden egyes évében ez a probléma fennállt, éves szinten a bruttó hazai össztermék 23 százalékát a magyar lakosság törlesztésre fordította ahelyett, hogy ez a hatalmas
