Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - A reklámadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
404 is lettek volna javaslataink, és nem lett volna ellenünkre, de megint az történik, hogy önök valamit hoztak, lenyomják mindenkinek a torkán, és ellehetetlenítik az érdemi vitát. Ezért nem lehet itt ebben az országban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelz i az időkeret leteltét.) normális politikai vitát folytatni, ebben az ügyben sem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Normál menetben kért szót Schiffer András képviselő úr, LMP. Utána kétperces hozzászólásokra lesz mód. Mo st Schiffer képviselő úré a lehetőség, parancsoljon! DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném akkor világossá tenni, hogy miért az az álláspontunk, hogy valójában ez a törvény nem elsősorban a sajtószabadság el leni támadás; egész pontosan miért gondoljuk azt, hogy a sajtószabadság elleni leghatékonyabb támadás az elmúlt évtizedekben pontosan a globális vállalatok, a nagy, globális reklámpiac részéről indult. Igen, azt gondoljuk, hogy a nyilvánosságnak az a szerk ezetváltozása, ami tökéletesen fogyaszthatóvá, kereskedelmivé tette a médiát, a nyilvánosságot, na, ez az a fordulat, ami gyakorlatilag a szó eredeti értelmében a sajtószabadságot, a kritikai nyilvánosságot megsemmisítette. A mi felfogásunk szerint a szó e redeti értelmében sajtószabadságról, kritikai nyilvánosságról akkor lehet beszélni, ha jól informált polgárok a média segítségével kicserélhetik a nézeteiket. Ez a mai világban nemcsak Magyarországon illúzió. Ráadásul azt is elmondtam, hogy azok a nagy cég ek, amelyek a reklámbevételek nagy részét előidézik, ellenérdekeltek abban, hogy az igazság kiderüljön. Ellenérdekeltek abban, hogy az általuk kínált termékek, szolgáltatások kártékony társadalmi, környezeti hatásairól az emberek valós információkhoz jussa nak. Ezzel együtt mégis mi a problémánk ezzel a törvényjavaslattal? Hogy ez a törvényjavaslat, amit L. Simon képviselőtársunk beterjesztett, nem felszabadítja a nyilvánosságot, nem felszabadítja a nyilvánosságot a kereskedelmivé válás alól, nem felszabadít ja a nyilvánosságot a nagy cégek nyomása alól, hanem azt mondja, hogy abban a helyzetben, amikor a kereskedelmi nyilvánosság lebutítja a teljes nyilvánosságot, információhiányos állapotban hagyja az embereket, akkor a másik oldalról pedig nagyon durva korm ányzati propagandát sózunk az emberek nyakába. Ez a helyzet! Tehát addig, amíg nem szabályozzák az állami, önkormányzati cégek hirdetési tilalmát, amíg nem szabályozzák a CÖF népbutító tevékenységét, addig, amíg nem tiltják be a kormányzati propagandát, ad dig szó nincs a nyilvánosság felszabadításáról. És még valami! (10.40) Addig, amíg arról van szó, hogy úgy hackelik meg ezeket a kulcsokat, hogy az egyik kereskedelmi televízió pontosan kedvezményezettje relatíve ennek a szabályozásnak, míg a másik kereskedelmi televízió, könnyen lehet, hogy több mint a háromnegyedét adja a várható reklámbevételeknek, itt nem arról van szó, hogy önök valós információkhoz akarják juttatni az embereket, nem arról van szó, hogy fokozott közszolgálatiságot akarnának - e zt egyébként helyesen tennék - előírni a kereskedelmi médiumok számára; arról van szó, hogy önök kihasználják azt az állapotot, amit az elmúlt évtizedekben előidézett a nyilvánosság szerkezetváltozása, és ki akarják jelölni a túlfogyasztás haszonélvezőit. Ki akarják jelölni a túlfogyasztás haszonélvezőit annak érdekében, hogy önök is részesei legyenek annak a helyzetnek, amikor a kereskedelmi nyilvánosságon keresztül féken lehet tartani a tömegeket. Önök rettegnek attól, hogy ha az emberek valós információk hoz jutnak, ha tisztességes nyilvánosság van, akkor le lehet leplezni az önök hazugságait is. Ha nem így lenne, L. Simon képviselőtársam, akkor önök is követelnék azt, hogy az állami, önkormányzati cégek hirdetési politikáját törvényben szabályozzuk, sőt e lő is terjesztenének ilyen törvényjavaslatot. Ha nem ez lenne a politikai szándék, akkor egyenlő mércével mérnének, és egyenlő súllyal sújtanának le az
