Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 2. hétfő (6. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - FARKAS GERGELY (Jobbik):
251 Bihartordán is, ahol minőségi termékek előállítására volt lehetőség, de nyilvánvalóan jogos igény mutatkozik arra is, hogy mennyiségi volumenben is tudjanak majd felvásárlásokat produkálni. Ennek a tanácskozásnak fontos eredménye volt, hogy közelebb kerültek a szereplők egymáshoz, de természetesen még közel sem járunk az út vé gén, hiszen a kínai partnerrel való egyeztetés során a jövőben mindenképpen olyan szakmai delegációnak kell a további részletekről tárgyalni, ami előreviszi ezt az ügyet. A hozzászólásom igazából azért tűnik indokoltnak, mert fontos, hogy egy kormányközi m egállapodásnak legyen egy következő fokozata, egy következő lépcsője, amikor a szereplők helyben is látják, megismerik egymást, konkrét ajánlatokat tudnak tenni egymásnak, és nyilvánvalóan ez mindmind olyan példa, amely követendő lehet, és előreviszi egy adott térség, egy adott körzet gazdaságát. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Napirend utáni felszólalásra jel entkezett Farkas Gergely jobbikos képviselő: „Többet tehetsz, mint gondolnád. Tegyünk közösen a trianoni döntés okozta fájdalmak csökkentése érdekében!” Öné a szó, képviselő úr. FARKAS GERGELY ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képvi selőtársaim! Néhány nap múlva június 4e, a 94 évvel ezelőtti trianoni békediktátumnak az évfordulója, azon békediktátum és azon dátum ez, amelyről nagyon szomorú módon a közvélemény nagyon keveset tud. Ha ma kimennénk az utcára és megkérdeznénk néhány jár ókelőt, akkor azt tapasztalnánk, hogy sajnos az emberek többsége azt sem tudja, hogy mi történt június 4én, milyen évfordulóra emlékezünk most. Ebből az indíttatásból kiindulva indított a Jobbik ifjúsági tagozata egy kampányt, amelynek címét adtam ezen na pirend utáni felszólalásomnak: többet tehetnél, mint gondolnád. Az a célunk többek között ezzel a kampánnyal, amelynek keretében több tízezer szórólapot fogunk kiosztani az ország több mint kétszáz településén, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, hogy ige nis, sajnálatos módon van aktualitása ennek az évfordulónak, van felelősségünk, és van is lehetőségünk tenni. Ez a három kérdés ugyanis, ami fel szokott merülni olyan emberekben, akik kevésbé tartják fontosnak ezt az évfordulót. Fel szokott merülni, hogy m i az aktualitása ennek; ahogy ők fogalmaznak, miért van szükség arra, hogy feltépjük a sebeket június 4e kapcsán évről évre. Itt nem erről van szó. Nem feltépjük a sebeket, hanem sajnálatos módon 94 év sem volt elég ahhoz, hogy rendeződjön a határon túli magyar kisebbség kérdése. Elég csak néhány közelmúltbeli eseményre gondolnunk: a székely zászló ügye Erdélyben; tudjuk nagyon jól, hogy a székely közösség, az ottani erdélyi magyarság azt szerette volna és szeretné most is elérni, hogy használhassa ezt a j elképét közintézményeken, magánintézményeken, és erre egy óriási felháborodással és hatalmi arroganciával válaszolt a bukaresti kormányzat, és tiltják ennek a zászlónak a használatát. De Felvidéken is tapasztalhatjuk, hogy a mai napig nem oldották meg, hog y az ottani magyarok felvehessék a magyar állampolgárságot. Délvidéken rendszeresek a magyarverések, nem kell messzire menni, két hónapja éppen Óbecsén bántalmaztak egy magyar fiatalokból álló társaságot, csupán etnikai hovatartozásuk miatt. De rendszerese k a falfirkák és a szerb falfirkák, amelyek azt fejezik ki, hogy nem tűri az ottani szerb lakosság, hogy az őshonos magyar kisebbség a szülőföldjén éljen. Kárpátaljáról nem is beszélve, ahol nemrégiben az új kormányzatnak az egyik első teendője az volt, ho gy a kisebbségi nyelv használatát szigorítsa, és lehetetlenné tegye, hogy számos településen a magyar kisebbség használhassa a magyar anyanyelvét. Van tehát aktualitása ennek a kérdésnek. A következő kérdés, ami felmerülhet, hogy mégis mi a felelősségünk e bben az egész ügyben. Lezárhatnám azzal ezt a kérdést, hogy Szabó Dezső is megmondta, minden magyar felelős minden
